FINN TEREMT�ST�RT�NET

Kalevala

(Szemelv�nyek)

A vil�g kezdete �s Vejnem�jnen sz�let�se

Egymaga �r az �jjel hozz�nk,
A nap egymaga k�sz�nt r�nk,
Egymaga termett Vejnem�jnen,
N�tt a n�tafa oly f�nnen,
Kave asszony kebel�b�l,
Ilmat�r anya �l�b�l.

Vala �m egy sz�z, �g le�nya,
Kave, sz�p teremt� t�nd�r,
Nagy szents�gben �lt az �gben,
Mind sz�ntelen sz�zess�gben -
�gi sz�r�sudvarokon,
Egyar�nyos avarokon.

Idej�t m�r unja igen,
Eg�sz �lete oly idegen,
Olyan egyed�li, �rva,
�r�k sz�zess�gre sz�nva -
�gi sz�r�sudvarokon,
Puszta sz�les parlagokon.

Imm�r al�bb ereszkedik,
A habokra helyezkedik,
Le a tenger t�g ter�re,
V�ghetetlen v�z �l�re;
Ihol sz�lv�sz t�mad el�,
Tenger t�krit f�lkever�,
Nagy habokat h�ny�-vet�.

Sz�l a sz�zet elringatja,
V�gtelen vizeken hajtja,
K�rny�l a k�kl� v�z mezej�n,
Tajt�kz� habok tetej�n;
Sz�lf�v�s teherbe ejti,
Tenger domboss� teremti.

Hordja m�he magzatterh�t,
Nagy has�nak neh�z telj�t,
Hordja h�tsz�z �ll� �vig,
Kilenc ember�lt�n v�gig,
M�gse sz�lhet, nem fiazhat,
Nem lesz meg a l�tlen magzat.

Kacsa j�n, kecses mad�rka,
K�v�lyogva, karing�lva,
F�ldet n�z, hol f�szkelhetne,
Helyet, hol lak�sa lenne.

Sz�ll keletre, napnyugt�ra,
Sz�ll �szaki, d�li t�jra,
F�szekf�ldet csak nem kaphat,
Helyet, b�rha legrosszabbat,
F�szk�t, ahol fel�thesse,
Lak�t hov� helyezhesse.

Ott sz�lldog�l, repdes�dik,
Tanakodik, t�pel�dik:
"Szob�mat ha sz�len rakom,
Habokon ha l�szen lakom,
Sz�l szob�mat feld�ntheti,
Hab a h�zam el�ntheti."

H�t akkor a V�zasszonya,
V�zasszonya, �g le�nya,
T�rdit tengerb�l emel�,
Hogy a r�ce ott f�szkelne,
Lak�helyre j�ra lelne.

A kecses kacsamad�rka
Ott repesve, sz�lldog�lva,
�szreveszi k�k v�z t�kr�n,
V�zasszonya t�rdit t�st�nt,
V�li, p�stos emelked�,
Gyepesed� ki dombtet�.

Csak repesget, csak sz�lldog�l,
A t�rdf�re lassan lesz�ll,
F�szkit rajta meg is rakja,
Aranytoj�st tojik abba.
Kotlik, �l, toj�sit k�ltve,
Azt a t�rdf�t melengetve,
�l eg�sz nap, m�snap is �l,
Harmadnap is azonf�l�l:
M�r akkor a V�zasszonya,
V�li, t�rde l�ngra lobban,
Minden �ze olvad�ban.

Itt a t�rd�n egyet r�nd�t,
Toj�s mind a v�zbe sz�d�l,
Tenger habjai k�z� d�l,
Cserepekre hull cs�r�gve,
Sz�z darabra z�zik �ssze.

Mutatnak a morzs�k sz�pet.
A cserepek k�nos k�pet:
T�rt toj�snak als� fele
V�lik als� f�ldfen�kk�,
T�rt toj�snak fels� fele
A felett�nk val� �gg�,
S�rg�j�nak fels� fele
F�nyes napp� fenn az �gen,
Feh�rj�nek fels� fele
A halov�ny holdd� l�szen;
Toj�son mi tarka r�sz volt,
�gen csillag lesz bel�le,
Toj�son mi feket�s volt,
Lesz bel�le �g felh�je.

Az id�k �gy m�lton-m�lnak,
�reg �vek elvonulnak,
Nap fiatal f�nyeskedv�n,
Hold fiatal �keskedv�n:

�szik �m a V�zasszonya,
V�zasszonya, �g le�nya,
Ma csendes nagy vizeken,
Hallgatag habok hegyiben,
El�tte a v�kony v�z-s�g,
Megette a mer� menny�g.

A tizedik ny�rra kelve
F�l�ti fej�t a v�zb�l,
Homlok�t a habok k�z�l,
Akkor alkot�sit kezdi,
Teremt�seit teremti
A s�k tenger t�g mezej�n,
A tem�rdek v�z tetej�n.

Hol kez�t kanyar�totta,
F�ldfokot szakajt ki onnan,
Ahol l�ba f�ldet �re,
Halas vermet v�jt hely�re;
Hol al�-al�bukott volt,
Oda m�lys�geket m�dolt.
F�ldnek fordul oldalaslag,
Alacsony martok ott maradnak,
L�ba f�ldnek fordult�ba,
Lazacos hely lesz ott ut�na
Fejjel f�ld fel� fordultan
Kis �bl�ket alkot ottan.

�szik el a f�ldt�l azt�n,
Majd meg�ll a tenger s�kj�n,
Szirtezi a tenger sz�n�t,
Z�tonyokat sz�r szanasz�t,
Haj�k t�nkret�tel��l,
Haj�sok h�l�hely��l.

Szigetek imm�r megteremtve,
Szirtek t�ve tengerekbe,
Rakva oszlopi az �gnek,
F�ldek �s vizek �m k�szek,
M�gsem lesz meg Vejnem�jnen,
Az �s k�lt� nincs jelennen.
V�zanyak�nt forog �szva,
Napkeletre, napnyugotra,
�szva �jen, �szva d�len,
Valamennyi vil�gsz�len,
T�zes baj a m�hebeli,
Teste kem�ny  k�nnal teli.

Nosza k�nny�i peregnek:
"Jaj n�kem, jaj b�s fejemnek,
�n p�rul j�rt gy�szos gyermek!
Most jutottam j� v�g al�,
Mind�tig a menny�g al�,
Hogy szelek ring�ljanak,
Hogy a habok himb�ljanak."

"Jobb maradtam volna b�rcsak
Leveg��g le�ny�nak,
Mintsem most a v�zen j�rjak,
V�zany�nak irong�ljak:
Oly hideg van itten �lnem,
Vajmi bajos itt heny�lnem."

"�, te f�ls� Isten, Ukk�,
Te az eg�sz eget tart�!
J�vel hozz�m �n nagy j�mra,
Hajolj hozz�m h�v� sz�mra,
Szabad�tsd a sz�zet sz�ks�g�t�l,
Hajadont hasa hev�t�l,
Kelj hamar, siess ugyancsak,
Sz�njad meg a r�d szorultat!"

Komoly �reg Vejnem�jnen
Anyja m�h�t r�ja r�gen,
Harminc nyara, hogy azt r�ja,
�ppen annyi t�lszak �ta
Ama cs�ndes nagy vizeken,
Hallgatag habok hegyiben.

Tanakodik, t�pel�dik,
Mi lesz v�le, hogy lesz �lete
S�t�t rejtekhely zug�ban
Itt e sz�rny� sz�k szob�ban,
Hol a holdra sohse n�z fel,
Napvil�got sohsem �szlel.

F�lemel� sz�ra sz�j�t,
Megereszt� mond�k�j�t:
"Hozz ki, hold, nap, szabad�ts meg,
Vigy a leveg�re, G�nc�l,
E szor�t� f�szekh�zb�l,
Sz�rny� sz�k szob�k zug�b�l!
Tedd a f�ldre m�r az utast,
Emberfi�t f�nyre juttasd,
�g holdj�t szem�gyre venni,
�g csillagit �szlelgetni."

Hogy a hold se hozta volt ki,
Nap se j�tt el szabad�tni,
�rzi idej�t idegennek,
�let�t is kietlennek,
Ujj�val a v�r kapuj�n
Nagyot l�k a nevend�kkel,
Ama csoda csontlakaton,
Bal l�bujja r�st �t azon,
A k�sz�b�n �tkel k�rme,
Torn�cajt�n t�rde t�r be.

A tengerbe d�l be arccal,
Keze harcol a habokkal;
Marad tenger �talm�ban,
H�s a habok hatalm�ban.

Ott evezve �t esztend�t,
Vagy �t�t, vagy  hatot elt�lt,
H�t esztend�t, nyolcat is t�n,
Oszt' meg�ll a tenger s�kj�n,
N�vtelen kis f�lszigeten.
F�tlan kis f�ldszeleten.

F�ldr�l legitt f�l is t�rdel,
Kapaszkodik k�t kez�vel,
K�l a holdat szemre venni,
Napvil�gon v�gan lenni,
A G�nc�lt kik�mlelgetni,
�s csillagit �szlelgetni.

Ez vala Vejnem�jnen lette,
A legk�l�nb k�lt� kelte
Kave asszony kebel�b�l,
Anyja, Ilmat�r �l�b�l.

(Vik�r B�la ford�t�sa)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.