Gyénánt szútra
2017.07.20. 12:18
GYÉMÁNTVÁGÓ, MAHÁJÁNA SZÚTRA AZ ÖNFELÜLMÚLÓ MEGISMERÉSRŐL
Hódolat a Magasztosnak, az Önfelülmúló Megismerésnek!
Magam hallottam egy alkalommal. Egyszer a Magasztos éppen Srávasztíban, a Dzséta-ligetben, Anáthapindada parkjában időzött az ezerkétszázötven koldust számláló gyülekezet és rengeteg nagyra hivatott tökélyharcos társaságában. Reggel magára öltötte felsőcsuháját, fogta alamizsnás szilkéjét és bement a városba koldulni. Srávasztíból visszatérve a kapott ételt elfogyasztotta, elrakta szilkéjét, letette felsőcsuháját és lábat mosott. Ezután a számára elrendezett ülőhelyen keresztbetett lábbal letelepedett és testét egyenesen tartva, felidézte éber emlékezetét.
Egy idő múlva a koldusok gyülekezni kezdtek a Magasztos körül. Sorra leborultak előtte, háromszor megkerülték jobb kéz felől, és melléje telepedtek. Történetesen a tiszteletreméltó Szubhúti is helyet foglalt a társaságban. Egyszer csak a tiszteletreméltó Szubhúti felállt, s felsőcsuháját vállán átvetve, jobb térdét a földre helyezve, összetett tenyerét a Magasztos felé hajlítva így szólt hozzá:
– Milyen csodálatos, ó Magasztos: A teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágata a lehető legnagyobb
segítséggel segíti a nagyra hivatott tökélyharcosokat, a lehető legnagyobb megbízatással bízza meg a nagyra
hivatott tökélyharcosokat! Milyen csodálatos ez, ó Szugata! Ó Magasztos! Aki a tökélyharcosok kocsijára
felszáll, hogyan állja meg a helyét, hogyan gyakoroljon, hogyan tartsa féken a gondolatait?
A Magasztos erre így válaszolt:
– Úgy bizony, Szubhúti! Úgy van, ahogy mondtad: a Tathágata a lehető legnagyobb segítséggel segíti, és a lehető legnagyobb megbízatással bízza meg a nagyra hivatott tökélyharcosokat. Nyisd ki jól a füled és figyelj rám, Szubhúti! Elmondom neked, hogy aki a tökélyharcosok kocsijára felszáll, hogyan állja meg a helyét, hogyan gyakoroljon, hogyan tartsa féken a gondolatait.
– Úgy lesz, ó Magasztos – ígérte Szubhúti, és a Magasztosra hallgatott.
1. A tudat felébresztése
– Szubhúti! Aki a tökélyharcosok kocsijára felszáll, a következő gondolatot ébressze fel magában: „Juttassam el a maradéktalan nirvána tartományába az összes élőlényt, ahányan csak a lények tartományaiban a lénység fogalma által felfoghatók, ahányan csak a lénység képzete révén elképzelhetők; szülessenek tojásból, anyaméhből, meleg nedvességből, vagy akár természetfeletti módon; legyenek formásak vagy formátlanok, eszméletesek, eszméletlenek, vagy sem ezek, sem azok! Miután e felmérhetetlenül sok lényt nirvánába juttattam, egyetlen lény sem lesz, aki nirvánába tért. S hogy miért? Azért, Szubhúti, mert ha a tökélyharcosban felmerül az élőlény képzete, nem érdemli meg a tökélyharcos nevet! S hogy miért nem? Azért, mert nem nevezhető tökélyharcosnak az, akiben önmaga képzete, az élőlény képzete, az élet képzete vagy a személyiség képzete felmerül.
2. Az önfelülmúlók gyakorlása
– Továbbá, Szubhúti, a tökélyharcos dolgokra nem alapozva adakozzon, semmire sem alapozva adakozzon;
látható formákra nem alapozva adakozzon, hallható vagy szagolható, ízlelhető, tapintható vagy elgondolható
tárgyakra sem alapozva adakozzon! Úgy adakozzon a tökélyharcos, ó Szubhúti, hogy egyetlen elképzelésre se alapozzon! S hogy miért? Azért, mert aki semmire sem alapozva adakozik, annak érdemhalmát nem könnyű felmérni. Mit gondolsz, Szubhúti? Könnyű-e felmérni a teret keleti irányban?
– Nem, Magasztos.
– Könnyű-e felmérni a teret, Szubhúti, déli, nyugati és északi irányban, felfelé, lefelé, a négy köztes irányban, és mind a tíz irányban?
– Nem, ó Magasztos.
– Nos, Szubhúti, ugyanilyen nehéz felmérni ama tökélyharcos érdemhalmát, aki semmire sem alapozva adakozik.
Aki a tökélyharcosok kocsijára felszállt, ezért adakozzon úgy, hogy egyetlen elképzelésre se alapozzon.
3. A Formatest elérésére irányuló szándék
– Mit gondolsz, Szubhúti; tökéletes jellemzőiről fel lehet-e ismerni a Tathágatát?
– Nem, Magasztos; tökéletes jellemzőiről nem lehet felismerni a Tathágatát. S hogy miért nem? Azért, mert a Tathágata által említett tökéletes jellemzők éppen tökéletes nem-jellemzők.
– Amennyiben, Szubhúti, tökéletes jellemzők, annyiban csak ámítások; amennyiben tökéletes nem-jellemzők, annyiban nem ámítások. A Tathágatát inkább arról lehet felismerni, hogy a jellemzői nem jellemzők.
4.1. A kinyilvánított Dharmatest elérésére irányuló szándék
– Magasztos! Lesznek-e a végső időkben, az utolsó ötszáz évben, az igaz Dharma megsemmisülésének idején, olyan lények, akik egy ilyen tanítás hallatán helyes elképzelést alkotnak?
– Ne kérdezd, Szubhúti, hogy lesznek-e a végső időkben, az utolsó ötszáz évben, az igaz Dharma
megsemmisülésének idején olyan lények, akik egy ilyen tanítás hallatán helyes elképzelést alkotnak! Bizony, Szubhúti, a végső időkben, az utolsó ötszáz évben, az igaz Dharma megsemmisülésének idején is jönnek majd olyan fegyelmezett, erényes és tisztánlátó tökélyharcosok, akik egy ilyen tanítás hallatán helyes elképzelést alkotnak. Nem olyanok lesznek e majdani tökélyharcosok, Szubhúti, akik csak egyetlen buddhát követtek, akiknek erényei csak egyetlen buddhától erednek, hanem olyanok, akik sok százezer buddhát követtek, akiknek erényei sok százezer buddhától erednek. Akik egy ilyesfajta tanítás hallatán egy világos gondolathoz jutnak, Szubhúti, azokról a Tathágata tudomást szerez, azokat a Tathágata meglátja. Mindazon lények, Szubhúti, felmérhetetlen és felbecsülhetetlen érdemhalmot szereznek.
S hogy miért? Azért, Szubhúti, mert azokban a nagyra hivatott tökélyharcosokban önmaguk képzete nem merül fel; sem a lények képzete, sem az élet képzete, sem a személyiség képzete nem merül fel. Azokban a nagyra hivatott tökélyharcosokban, ó Szubhúti, nem merül föl sem valaminek, sem semminek a képzete. Nem merül föl bennünk, ó Szubhúti, sem képzet, sem nem-képzet.
S hogy miért nem? Azért, ó Szubhúti, mert ha azokban a nagyra hivatott tökélyharcosokban akár a valaminek, akár a semminek a képzete merülne fel, azzal egyben önmagukat ragadnák meg; egyéniségüket, életüket, személyiségüket ragadnák meg. S hogy miért? Azért, ó Szubhúti, mert a nagyra hivatott tökélyharcos sem a valamit, sem a semmit nem ragadhatja meg. Erre gondolt a Tathágata, amikor azt mondta: „Akik tutajnak fogják fel a tanítást, azoknak még a Dharmát is hátra kell hagyniuk, nemhogy a nem-Dharmát!”
4.2.1. A tudásból fakadó Dharmatest elérésére irányuló szándék
Ezek után a Magasztos így szólott a tiszteletreméltó Szubhútihoz
– Mit gondolsz, Szubhúti, van-e valami, amire a Tathágata ráébredt a teljes megvilágosodásakor, van-e valami, amit tanított?
– Magasztos! Ha jól értem, amit a Magasztos mondott, nincs semmi, amire a Tathágata ráébredt volna a teljes megvilágosodásakor; nincs semmi, amit a Tathágata tanított. S hogy miért? Mert az a valami, amire a Tathágata ráébredt, és amit tanított, magragadhatatlan és kifejezhetetlen. Nem valami, de nem is semmi. S hogy miért? Mert a feltétlen választja ki a kiváló embereket.
4.2.2. Az érdemböl származó Dharmatest elérésére irányuló szándék
Ekképp szólott a Magasztos:
– Mit gondolsz, Szubhúti, ha egy nemes ifjú vagy leány ezt az egész milliárdos világrendszert hétféle kinccsel megtöltve a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágatáknak odaajándékozná, nagy érdemhalmot szerezne vele?
– Bizony Magasztos, bizony, Szugata, az a nemes ifjú vagy leány azzal hatalmas érdemhalmot szerezne. S hogy miért? Azért, Magasztos, mert amit a Tathágata érdemhalomnak nevezett, nem-halomnak nevezte azt a
Tathágata. Ezért nevezik az érdemhalmot érdemhalomnak.
Erre így szólt a Magasztos:
– Annál a nemes ifjúnál vagy leánynál, aki ezt az egész milliárdos világrendszert hétféle kinccsel megtöltvea
teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágatáknak ajándékozná, még hatalmasabb: felmérhetetlenül,
megszámlálhatatlanul nagyobb érdemhalmot szerezne az, aki ennek a tanítóbeszédnek akár az utolsó négysoros versszakát megjegyezné, majd másoknak is részletesen elmagyarázná és megvilágítaná. S hogy miért? Azért, ó Szubhúti, mert ebből származik a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágaták felülmúlhatatlan, teljes és végleges megvilágosodása; ebből származnak a buddhák, a magasztosak.
S hogy miért? Azért, Szubhúti, mert az úgynevezett buddhaságot nem-buddhaságnak nevezte a Tathágata. Ezért nevezik azt buddhaságnak.
|