Népi gyógymódok - kisgyermekkori betegségekre

A népi orvoslások sokszínű gyűjteménye nem csupán szórakoztató olvasmány, hanem figyelemfelkeltés, hogy a legjobb gyógymód a józan élet. A nehéz anyagi körülmények között élő szegény családoknak megfizethetetlenül drága volt az orvosi ellátás, a népi gyógymódok öröklődtek nemzedékről-nemzedékre.

Ha angolkóros gyermek született, akkor azt Isten büntetésének nevezték, melyet a család büntetésből kapott, valamilyen bűnéért. Igyekeztek meggyógyítani - búcsúkba jártak, fogadalmakat tettek, rontáselhárító gyógymódokat alkalmaztak.
Ha semmi sem segített, belenyugodtak Isten akaratába.
Az újszülöttet tisztán kellett tartani, naponta füröszteni, mert ha nem jött a kipállás, a bőr kipirosodása. A pelenkát háziszappannal, szódabikarbónával mosták, mert ezektől nem pattog ki a gyermek bőre.

Ha a gyermek huzatot kapott, becsipásodott a szeme, ilyenkor székfűlével törölgették, szenteltvízzel mosogatták, ha az anya szoptatott anyatejet cseppentettek a szemébe. Ritka szövésű gyolcsdarabra aludttejet tettek, ezt kötötték a szemre, s reggelre el is mulasztotta.
Az ablak izzadtsága is jó a csipára, ha végighúzod rajta napi 2-3-szoer az ujjadat, s azzal törlöd a szemedet.

A fülgyulladásra, pálinka meleg vízzel hígított oldatába puha rongydarabkát mártottak, azt kinyomkodták, majd a beteg fülére borították, bekötötték, 3 óránként cserélték, ez a legeredményesebb gyógymódnak bizonyult.
A lázcsillapításra nagyon ügyeltek, hogy a gyermek vére meg ne égjen. Ezért talpára tejes ruhát tettek, vagy testét éjszakára ecetes, állottvizes ruhába csavarták.
Köhögésre egy darabka gyolcsot bekentek tyúkzsírral, azt a gyermek mellére borították, míg el nem múlt a köhögés.

A szamárköhögésben szenvedő gyermeket lótejjel vagy szamártejjel itattak.
Ha a gyermek nehezen szedte a levegőt, tüdőgyulladásra gyanakodtak, ami lázzal járt, a beteget aludttejes ruhába tekerték, melegen betakarták.
Hasmenés esetén lemosták a gyermeket szenesvízzel, megvonták a tejet a gyermektől, helyette rizs főzetét adták, kamilla teával.
A szorulásos gyermeknek kamilla teás beöntést adtak, hasát masszírozták, szilvalével itatták.
Az ágybavizelő gyermeket nyírákseprővel megcsapdosták, figyelmeztették, ne játsszon a tűzzel, mert be fog pisilni.

A torokgyíkot veszedelmes betegségnek tartották, a beteg torkában hártya képződött, melytől nem kapott levegőt, megfulladt. Száraz kenyérhéjjal kínálták a beteget, de csak az orvos segíthetett.
A járni tudó gyermek mindent a szájába vesz, ezért meggilisztásodhat, sápadt lesz, nem eszik, csikorgatja a fogát, fonja a lábát. Gyógymódja a szilvalekváros, fokhagymás beöntés.