Babonák nyomában
Bár a néphit szerint minden halott esetében fennáll annak a lehetősége, hogy visszatérjen és kísértsen, mert sírban nem talál nyugalmat, mégis ezt főleg az idő előtt szerencsétlenség következtében elhunytakról hitték, vagy pedig olyan emberekről, akiknek olyan bűn terhelte a lelkiismeretét, amelyért nem bűnhődtek meg.
A régebbi korokban egy halott kisértését főleg azáltal igyekeztek megakadályozni, hogy a gyanús holttesteket megcsonkították. Ha ez a módszer csődöt mondott, akkor a csendháborítót ismét kiásták és elégették a testét. A hazajáró szellemek ellen végül még úgy is lehetett védekezni, hogy egy lópatkót, kocsikereket, fokhagymát, vagy fűzfaágat akasztottak az ajtó fölé, néhol kést , vagy egy vízzel telt edényt tettek az ajtó elé. Hasznos módszernek bizonyult még a távoltartásukra a szenteltvíz, valamint az imádság is.
Általában úgy tartották, hogy a természetes halállal meghaltak háromnaponként jelennek meg, általában éjfélkor, néha egy éven át minden nap, s csak annak mutatkoznak meg, akihez mennek, de a kutyák megérzik, és jelzik a jövetelüket.
A visszajárás legáltalánosabb módjai illetve jelei, az álomban való megjelenés, a zajkeltés, (edények csörömpölése a polcon, zörgés a padláson, tárgyak elmozdulása) mellett ismert a testi valóságban megjelenő, a sírjából kikelő halott alakja is. A visszajáró azonban megjelenhet imbolygó fehér lepedős alakban, de kutya, ló, disznó, macska vagy tüzes kerék, esetleg sírokon megjelenő lángnyelv formában is.
„Vót olyan ház, hogy el is ment a lakó, mert éccaka mindig zörgött valami. Kimentek a tanácsháztú, hallgatták, zörgött. Meg akarták fogni. Semmi.”
„Bement a tanyába, de nem látták, hogy mi. A dunyhát behúzta a sublat alá. Az ajtókra a zsírt rákente. Hun az egyik házhoz ment be, hun a másikba. A kulcslukon bement. Az ajtó zárva, a meg csak odabe dógozott. Mikó hazamentek, minden szét vót hányva.” (Fehér Zoltán: Szank és Móricgát néphite, népi gyógyászata)
A népi hitvilág megkülönbözteti a visszajáró halott és a kísértet szellemét. A visszajáró halott, vagy hazajáró lélek a halott lelke, megfoghatatlan szellemlény, különböző céllal, az élők előtt megjelenik. A visszajárás okai: A halott nyugalmának megzavarása, a sír és a temetői rend megbolygatása, az életben nem teljesített kötelesség, vagy valamilyen álomban közölt kívánság, melyet teljesíteni kell, ezek általában életében teljesítetlen tartozásának a kifizetése, vagy valamilyen neki hiányzó dologra (ruha, élelem, használati tárgyak ) vonatkoznak. Kisértet lesz az öngyilkosból, akasztott emberből,: abból aki gyilkosság áldozata lesz, valamint annak a lelkéből akit elátkoztak, vagy valamilyen okból nem temettek el. A kísértet általában valamilyen különleges ok miatt nem pihenhet sírjában. A vezeklés gyakran meghatározott időre szól: pl. az öngyilkosoké, míg újabb öngyilkos fel nem váltja. A bőnösöké amíg az összes bűnüket le nem vezeklik, az elátkozottaké, amíg a bizonyos időre szóló átok fel nem oldódik.
„A Fecske utcában laktunk, egyik este arra ébredek, hogy dörömbölnek a tetőn, az egyik cserepet jobban verik, mint a másikat, csapkodják az ajtót, de rínak is má. Mi az istennyila ez? Bemegyek a szobába és azt mondom a feleségemnek. - Mit csinász már? -. Mit a fenét, csak most ébredtem fel.- Nem te csapkodtak a szekrényt?- Nem én. Hát így jártam. Máskor is hallottam a dörömbölést. Aztán megtudtuk, hogy abban a házban előzőleg egy szegény lányt vett el a fiú , és mindig szekírozták érte. Az asszony ezért bánatában fölkasztotta magát a házban, pedig állítólag terhes volt. Amikor aztán fölszenteltettük a házat, meg misét mondattunk, utána a legkisebb zörgés sem volt tovább.” (múzeumi gyűjtés)
A magyar néphagyományban ismert és használt a lele, és a lidércfény fogalma is, melyek tudományos magyarázata ugyanúgy várat még magára, mint a szellemek és visszajáró lelkek magyarázata.
|