A piramisokról
  2007.01.06. 17:38

A Kheops piramis magassága 146, 59 m volt (ma csak 135 m maradt), alapterülete 230 x 230 m, 2600000 kötőmből ál, 31200000 tonna ősz súlya, ebből az következik hogy egy kőtömb súlya 12 tonna. A kőtömbök milliméternyi pontossággal össze vannak illesztve. A piramis belsejében folyósok, sírkamrák, szellözöaknák, és a nagy Galéria található, simára csiszolt falak, amelyek színes képekkel és mintázatokkal vannak kifestve.

És akkor jön a kérdés: ezt hogyan készítették? Milyen szerszámokkal vésték ki a kőtömböket? Azt mondják, hogy lyukakat véstek a sziklákba, és a lyukakba fa ékeket üttek el. A fa ékeket vízzel locsolták, ezek megduzzadtak és így hasadtak ki a sziklákból a kőtömbök. Ez rendben. De 2600000 kőtömböt? És hogyan szálitották a helyszínre? Fagörgőkön? Hogyan illesztették össze, hogyan rakták egyik a másikra? Rámpákat építettek és azokon húzták-nyomták? Hát a mai tehnologia segítségével sem tudnám elképzelni egy ilyen méretű piramist. És mindezt egy király kedvéért?! És ez nem minden. A piramison áthaladó dél kör pontosan két egyenlő részre osztja a földrészeket és óceánokat. A piramis kerülete osztva a kétszeres magassággal a (pi) számértéket adja ki p = 3,14159. A piramis magassága szorozva egymilliárddal megközelítőleg megfelel a Nap-föld távolságnak (149504000 km). És a piramis belsejében számításokat találtak a Föld súlyáról. Mindezekről túl egyszerű lenne azt mondani, hogy véletlen.

De a piramisok a hét világcsodákból csak az egyik. Még ott vannak a Babilon falai, melyek kerülete 70 km, a falak vastagsága 10 m, a tornyok közötti rész magassága 23 m, a tornyok magassága 28 m.

A Rhodoszi Kolosszus, amely 37 m magas, 13 tonnabronz és 7,5 tonna vasból állították össze.

A Zeusz szobra, ami aranyból és elefántcsontból készült.

Szemirász függőkertje.

Az Epheszoszi Artemiszion.

A Halikarnaszoszi Mauszoleion.

Mindezek mind olyan építmények, amiket nem igen lehet elképzelni, hogy az akkori tehnologiával, szerszámokkal, létre lehetet hozni.

És tovább kutatva (könyvekből) találtam más különleges és rejtélyes építményeket, amiket szintén a világ „csodáihoz” sorolom, mert egyszerűen nem hiszem el, hogy őseink olyan magas szintű építkezési tudással rendelkeztek.

Ott vannak például a Húsvét-sziget óriásai. A szigeten keresztül-kasul több száz különleges szobor áll. Ezek a szobrok tíztől-húsz méter magasak, kb. ötven tonna a súlyuk, és kemény vulkáni kőzetből vannak kivágva. És ez nem minden, ezeknek az ember formájú kolosszusoknak kalapjuk is volt. Azért „volt” mert a tíztonnás kőkalapokat más helyen találták meg, mint a testeket. A sziklafalakon a híres Thor Heyerdahl régész és kutató több száz befejezetlen szobrot, körülöttük rengeteg kőbalta és kőszerszámokat talált. De ez számomra nem a megoldást jelenti. Mert egyszerűen nem megy be a fejembe, az hogy több száz (kb. 600 db.) 50 tonnás kőszobrot egyszerű kőszerszámokkal vésték ki a sziklafalakból és faragták-csiszolták. És hogyan szállították őket a több kilométeres távolságra? Fagörgőkön nem volt lehetséges, mert a szigeten egyáltalán nem nőnek fák. És hogyan állították fel? És hogyan helyezték a tíz tonnás, más köböl faragot, kalapokat a szobrokra? És még van egy érdekes dolog a szobrokkal kapcsolatban, még, pedig az hogy a sziget belsejében nincsenek szobrok csak körben a sziget szélén, mintha valami védőbástyák lennének.

És ott van a Nazca- fensik titokzatos földi ábrái, több mint 50 km hosszú, egy tökéletesen sík kősivatagon vannak elrendezve. Tulajdonképpen itt mély barázdák vannak, amelyek kilométereken át vezetnek, részben párhuzamosan egymás mellet, vagy keresztezve egymást. A magasból nézve a nyílegyenes vonalak között óriási állatfigurák kontúrjait is fel lehet fedezni, mint a pók, madár, majom, hüllő stb.

Több vélemény születet a Nazca-fensik re vonatkozóan. Vannak, akik azt alítják, hogy ezek a rajzok és geometrikus vonalrendszerek vallásos jelentésűek és a naptártudománnyal kapcsolatosak.                                              

 Voltak, akik azt mondták, hogy a nyílegyenes utak nem másak, mint régi inka utak. Vagy hogy ezek nem más, mint esőcsatornák. De mire szolgáltak az állat formájú esőcsatornák?

És vannak, akik azt állítják, hogy a földönkivüliek műve. Hát ez nem semmi! Lehetséges, hogy idegen intelligenciák jártak a Földűnkön? Hát én ezt nagyon is lehetségesnek tartom. Erich Von Danikent idézve: „A mai Nazca városka közelében, az ember nem lakta síkságon valaha idegen intelligenciák szálltak le, és egy rögtönzött repülőteret létesítettek űrjárműveik számára.”

A Tejut rendszerünkben 20 milliárd bolygórendszer van. Egy régebbi elmélet szerint: száz eset közül mindössze egyben kering egy bolygó a napja körül. Ebben az esetben százmillió olyan bolygó marad, amelyen élet alakulhatót ki. De ha azt feltételezzük, száz bolygó közül csak egyen van élet, még mindig 20 millió bolygó marad ahol az élet kialakulhatott. Ha ebből a 20millióbol minden századikon létezik homo sapiens intelligenciáját elérő élet, akkor 200000 ezer lakott bolygó lehetséges. Ezeket a számításokat Willy Ley professzor állította össze 1970-es években. A mai csillagászok több mind százmilliárd csillagot számoltak csak a mi Tejutrendszerünkben. És akkor képzeljük el Willy Ley professzor elméletét a mai csillag számokkal. Ha azt vesszük, hogy földünket meglátogatták a főldönkivüliek akkor természetesen jóval magasabb szintű intelligenciával, kellet, hogy rendelkezniük, mint mi. És miért? Mert több fényév távolságot (egy fényév =9, 5billió km) kellet, hogy megtegyenek, hogy eljussanak a földünkhöz. Ehhez természetesen legalább a fénysebességet kellet, hogy elérjék. De előbb-utóbb mi is fogunk rendelkezni hasonló tehnológiával.

Thomas Edison 1879-ben feltalálta a szénizzószálas lámpát. Az emberek lehetetlennek tartották a villamos, hallózatok építését, ahhoz hogy a lámpákat minden egyes házban tudják használni. Ma villamos energia nélkül meg állna az élet.

Az 1800-as évek elején, az általános vélemény még az volt hogy, olyan gépek, amelyek nehezebbek, mint a levegő, sohasem tudnak a földről felemelkedni. Ma már a repülők, rakéták, megszokott látvánnyá váltak. Bár sokan lehetetlennek tartják, meggyőződésem, az hogy egy napon csillagkőzi utazásra is sor, kerül.

A csillagkőzi űrutazás műszaki lehetőségeiben kételkedők, azt mondják, hogy ha egy napon építenének is olyan rakétahajtó- műveket, amelyek elérnék a másodpercenkénti 150000 km-es sebességet, vagy még többet, a csillagközi utazás akkor is lehetetlen volna, mivel ekkora sebességnél a kozmoszban lévő legkisebb részecskék, melyek az űrhajó külső burkolatát eltalálnák, egy bombarobbanás erejével rendelkeznének. Ebben van valami, de a Nása kutatói már régóta foglalkoznak olyan elektromágneses védő gyűrűk kifejlesztésével, amelyek a világűrben lebegő veszélyes részecskéket eltaszítják az űrhajótól.

A kételkedők még azt is mondják, hogy a 300000 km-es másodpercenkénti sebesség teljesen lehetetlen, mivel Einstein bebizonyította, hogy a fénysebesség a gyorsulás abszolút határa. Ma radar készülékek dolgoznak másodpercenkénti 300000 km-es sebességű hullámokon. Einstein relativitás elmélete szerint a test tömege a sebesség növekedésének arányában nő. Ez rendben. De mi a helyzet a tachyonokkal, amelyek billiószor gyorsabbak, mint a fény, és ha a mozgásuk fénysebességre, vagy az alá csökken, megszűnnek létezni. Képzeljük el, hogy ha sikerülne mesterségesen tachyonokat előalítani vagy „befogni”, akkor az űrszondák hajtóenergiájává is át lehetne változtatni őket. Milyen sebességgel haladna az űrhajó?

Vannak olyan elméletek is, hogy egy óriási méretű napernyőhöz csatolni egy űrhajót, és ezt a napernyőt a napsugarai „hajtanák”, és így a fénysebességet el lehetne érni.

Feltételezzük hogy egy nap, lehetségessé válik, a csillagkőzi űrutazás. Az űrhajónak a célja egy távoli csillag, amely hasonló a földhöz. Az űrhajósok olyan élőlényeket látnak, akik kőszerszámokat használnak, primitív edényeket készítenek, körülbelül olyan szinten álnak, mint mi 10000 ével. Űrhajósaink számára ez egy különös látvány. De mit gondolnak a bolygó primitív lakói arról a szörnyetegről, amely leszállt a földjükre, és azokról az alakokról, akik kiléptek belőle? A látvány hatására rémülten földre borulnak. Eddig a naphoz imádkoztak, de most valami rettenetes történt: az istenek leszálltak az égből. Az űrhajó legénysége és az őslakok kőzőt egy kapcsolat alakul ki. Az őslakok istenként tisztelik az űrhajó legénységét, akik az égből érkeztek, óriási hatalmuk van, és csodákra képesek, különös fejfedőjűk, van (sisak); éjszaka is nappali világosságot teremtenek (fényszórók); repülni tudnak tehát, a primitív lakok számára, az űrhajósok kétségkívül „Istenek”. Mindezekről képeket karcolnak, rajzolnak a sziklafalakra a történtekről: formátlan embereket, fejükön furcsa fejfedők, amelyekből botok (antennák) álnak ki; gömbformákat, amelyekben valakik ülnek, és utaznak a levegőben, amelyek olyan sugarakat szórnak, mint a nap sugarai, stb. Az őslakok sokat tanulnak az űrhajósoktól. Az őslakok elmenetele után, azokat a helyeket, ahol az űrhajó ált, szentnek tartják, és oda zarándokolnak, dalokban dicsérik az istenek hősi cselekedeteit; egy vallás születik.

Vajon nem így történt a földünkön is? Gondolkodjunk egy kicsit.

Tudósaink szerint 1, 5-2 milliárd ével ezelőtt keletkezet az első élet a földön. Kairó közelében találtak egy alsó álkapcsot, amit az oligocén korszakra, 30-40 millió evvel ezelötre datálják. Kb. 80000 ével ezelőtt óriási előrelépés történt: felfedezik a bunkót, mint fegyvert, bevezetik a kőékek használatát szerszámként, a barlangok falain meg jelennek az első festmények. Miért van, az hogy az antropoidok és a hominidák évmilliókon át nem tanultak semmit, és az ősember „hirtelen” olyan sokat?

Egy híres antropológus azt írja: „Az ember évmilliók alatt lépet ki az állatvilágból és nagyon lassan öltöt, emberi vonásokat. Egyetlen kivétellel a szabály alól: az agya minden látszat szerint egy végső hirtelen kiképzést kapott és csak ez által távolodott el az ember véglegesen a többi rokonától”.

Szeretnék még egy érdekes dologról említést tenni: 1929-ben az Isztambuli Topkapi palotában egy évszázadokkal korábban készült, több darabból álló világtérképet találtak, amely egykor Piri Reis admirális, törők tengerésztiszt tulajdonában volt. Ezt a térképet Piri Reis valahol keleten találta. A térkép tökéletesen pontos, a Foltkőzi- és Holt tenger térségére, Észak- és Dél-Amerika partjaira vonatkozóan. De a legnagyobb csoda hogy Antarktisz körvonalai is fel vannak tüntetve. A hegyláncok és hegycsúcsok, a folyok és fensikok nagyon pontosan le, vannak rajzolva. Az Antarktisz hegyláncait 1952-ben fedezték fel.

Egy rácsos sablon segítségével átmásolták a régi térképet egy mai glóbuszra. A további vizsgálatok és a mesterséges holdaknak a Földről készített legutóbbi felvételei megerősítették azt a feltételezést, hogy az eredeti Piri Reis- térképet igen nagy magasságból készítet felvételeken, alapulnak.

És még rengeteg rejtélyes dolgot fel lehetne sorolni múltunkkal kapcsolatosan, és kérdések millióit fel tudnám sorolni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés