Az elmúlt néhány évszázad természettudományos, materialista világképe tagadta az angyalok létezését, az emberiség népei mégis mindig, minden korban tudták, hitték, tapasztalták, hogy vannak ilyen lények. A Szentírás pedig első könyvétől az utolsóig egységesen állítja létezésüket, és mély betekintést ad természetrajzukba.

A Biblia eredeti nyelvei nem használtak rájuk olyan speciális „vallási szakkifejezést”, mint amilyen a mi nyelvünkben az angyal szó. Héberül és arámul a nevük (maleach) egyszerűen hírnök, hírvivő, követ, küldött, és pontosan ugyanezt jelenti a görög angelosz is. Ha össze akarjuk foglalni a teljes kinyilatkoztatás által a természetükről adott képet, akkor azt mondhatjuk: az angyalok teremtett, azaz nem öröktől fogva, de a jövőt tekintve örökké létező, megsemmisíthetetlen, természetfölötti, szellemi lények, akik Istenhez és az emberekhez hasonlóan személyiséggel, vagyis intelligenciával, a beszédre való képességgel, érzelmekkel, akarattal és öntudattal rendelkeznek. A szintén személyiséggel bíró szellemek egy másik csoportjától, a démonoktól – valamint az elköltözött emberek szellemeitől – alapvetően abban különböznek, hogy úgynevezett szellemi testük van, nem test nélküliek, s éppen ezért a démonoktól eltérően nem költöznek be emberek testébe; viszont képesek testben megjelenni a földi szférában, és így részt venni földi eseményekben. Vannak jó, illetve gonosz angyalok; életterüket tekintve pedig a menny és az ég különböző szintjein kívül a Föld felszínén és a Föld mélyében is megtalálhatók. Számuk bizonyosan meghaladja a százmilliót, ám a pontos adatot a Biblia nem közli velünk. A jó angyalok fő funkciója Pál apostol szerint: „Vajon nem szolgálatra rendelt szellemek-e ezek, akiket azokért küldtek szolgálatra, akik örökül veszik majd a megváltás művét?” (Zsid 1:14) A gonosz (bukott) angyalok pedig ezzel épp ellentétes tevékenységet folytatnak.

Bárhol tartózkodjanak is, az angyalok általános állapotukban az emberek számára láthatatlan, öt érzékszervünk számára érzékelhetetlen szellemi lények. A Szentírás ugyanakkor rengeteg olyan eseményről számol be, amikor kiléptek ebből az elrejtettségből, és valamilyen formában megmutatkoztak embereknek (epifánia: megjelenés, „felbukkanás”) . Úgy tűnik, hogy ilyesmi sokféleképpen történhet: megmutathatja magát az angyal abban a szellemi dicsőségben és erőben, amely valóságosan sajátja; vagy kiüresítheti magát ebből, és egészen összetéveszthető módon emberként is megjelenhet. Válhat széllé vagy tűzzé is (Zsolt 104:4).

Nulladik típusú találkozás

Egy dicsőségben való megjelenésről Dániel részletesen beszámol (Dán 10:5–19). Elbeszéléséből megtudjuk, hogy egy fehér gyolcsvászonba öltözött férfi jelent meg előtte, akit csak ő látott, kísérői nem. Az angyal teste a krizolit vagy a topáz nevű drágakőhöz hasonlított. Arca, illetve tekintete olyan volt, mint a villám, szeme, mint a láng, karja és a lába pedig az izzó – vagy fényesre csiszolt – fém felszínére emlékeztették Dánielt. Hangja, amikor megszólalt, egy nagy tömeg zúgásához volt mérhető.

Krizolit és topáz. Ilyesfélének látta Dániel az angyal testét

Az angyalt körülvevő szellemi erőtér hatására a próféta kísérőire, jóllehet ők semmit sem láttak, megmagyarázhatatlan módon óriási rettegés szállt, olyannyira, hogy elfutottak, és elrejtőztek. Dánielnek pedig arca eltorzult, testét minden erő elhagyta; s amikor a látogató megszólalt, a próféta elájult, és arccal előre a földre zuhant. Egy másik angyal kézrátételének köszönhetően tért csak magához, s csak így sikerült négykézlábra állnia, majd egész testében remegve felállnia. Amikor azonban az előbbi angyal – aki valószínűleg Gábriel angyalfejedelem volt – újra megszólalt, Dániel ismét arccal a földre zuhant, és nem tudott megszólalni, testéből ismét minden erő elpárolgott, fizikai fájdalmai keletkeztek, és nem kapott levegőt. E leírásból nagyjából képet alkothatunk az angyalok valódi természetéről.

Azt hitték: emberek

Számos esetben azonban – a rejtve maradás, valamint talán az emberek kímélése céljából – a hírnökök e dicsőség megmutatása nélkül jelennek meg az embereknek, egészen emberi formát öltve. Ilyenkor előfordul, hogy a meglátogatott nem jön rá, hogy nem emberrel találkozott. Lót például két angyalt fogadott be a házába, vacsoráztatott meg, s akart minden erővel megvédeni Szodoma homo-, illetve biszexuális lakosságának erőszakjától – akik szintén azt hitték, hogy a két látogató közönséges férfi. A jövevények azonban nem szorultak rá a házigazda védelmére: különleges képességeik csak akkor derültek ki Lót számára, amikor olyan szellemi vaksággal verték meg hirtelen üldözőiket, hogy azok nem találták meg az ajtót, ami előtt álltak (ugyanakkor nem vakultak meg a szó fizikai értelmében, így nem is vették észre, mi lett a tehetetlenségük oka) – majd pedig természetfeletti csapással, kén- és tűzesővel pusztították el a várost.

Caravaggio: Dávid és Góliát. Dávid egy óriást, egy gonosz angyal kései leszármazottját ölte meg

Mint említettük, ezek az angyalok előzőleg még vacsoráztak is Lótnál, miután ebédjüket korábban még annak nagybátyjánál, Ábrahámnál költötték el: látható tehát, hogy nem valamiféle ködpárák, látomások, kísértetek voltak, hanem teljesen valóságos fizikai testtel rendelkező, többek között evésre is képes lények. (Arra, hogy az angyalok egyébként is, a mennyben is étkeznek, szintén utal a Szentírás – Zsolt 78:24–25.)

A bibliakutatók között többféle vélemény is van arról, hogy szexuális életre is képesek-e, ugyanis Jézus azt mondta, hogy „a feltámadáskor nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben” (Mt 22:30). Ugyanakkor Mózes 1. könyve beszámol arról, hogy a Noé előtti korban a bukott angyaloknak megtetszettek az emberek lányai, lejöttek hozzájuk, feleségül vették őket, és gyermekeket nemzettek velük. Az így született hibrid lényeket a Szentírás nefilimnek nevezi, amelynek pontos jelentése: bukottak, „akik lezuhantak/leestek”; valamint azt mondja róluk az Ige: „Ezek azok a hősök, akik ősidőktől fogva hírneves férfiak voltak.” (1Móz 6:4) A nefilim szót tradicionálisan óriásoknak is fordítják, mivel Mózes 4. könyve az Anák fiait is nefilimnek nevezi, márpedig ezek valóban óriástermetűek voltak. Más népek mitológiái is rögzítik, hogy ősi, alapító királyaiknak, hőseiknek (például a görög hérószoknak vagy az első egyiptomi fáraóknak) az apái természetfölötti lények, „istenek” – azaz a bibliai értékelés szerint bukott angyalok – voltak, anyáik viszont emberek. Eszerint nyitott a kérdés: az angyalok mégis képesek a szexuális életre, csak Isten angyalai ezt nem gyakorolják? Vagy nem is képesek rá? Van-e nemük egyáltalán, vagy ez épp attól függ, milyen alakban kívánnak megjelenni? (Ezzel kapcsolatban lásd keretes írásunkat.)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés