Úgy tűnik, talán az Újszövetség is alátámasztja azt a rabbinikus felfogást, hogy a kerubokon, illetve szeráfokon kívül még hét, úgynevezett trónangyal láthatja színről színre Istent. Az ősi zsidó nézet szerint ugyanis az összes többi angyal csak a mennyei Templom függönye mögül hallhatja az Úr szavát, arcát azonban nem láthatják e hét kiválasztott nagy fejedelem kivételével, akik közé tartozik természetesen Michaél és Gabriél is (az apokrif Tóbiás könyve mind a hétnek a nevét és feladatkörét közli, ám ez nem igazán megbízható forrás). A Jelenések könyve is beszél a mennyei Templomról, és az abból kijövő hét különleges angyalról: „Ezek után pedig láttam, hogy kinyílt a bizonyíték sátrának Temploma az égben, és tiszta, fehér lenvászonba öltözve, mellükön aranyövvel felövezve kijött a Templomból az a hét angyal, akinél a hét csapás van. Ekkor a négy élőlény egyike hét aranycsészét adott a hét angyalnak, amelyek tele vannak az örökkön-örökké élő Isten haragjával. A Templom pedig megtelt köddel Isten dicsőségétől és erejétől, és senki sem tudott belépni a Templomba mindaddig, amíg a hét angyal hét csapása be nem teljesedett.” (Jel 15:5–8)

A világ elemei

Az eddig felsorolt angyali rendeken kívül említést kell még tennünk arról, hogy a Jelenések könyve – valamint a Jézus korabeli zsidóság általános meggyőződése – szerint a legfőbb földi „elemeknek” is vannak felügyelő angyalaik. A Jelenések könyve említi például a vizek angyalát, aki felelős a Föld édesvízkészleteiért, és amikor ezeket Isten haragjában mind vérré változtatja majd, hogy az Antikrisztus királyságát csapással sújtsa, akkor „hallottam – mondja János –, hogy így szól a vizek angyala: »Igazságos vagy, Te, aki vagy és voltál, Te szent, hogy így ítéltél! Mivel szentek és próféták vérét ontották, nekik is vért adtál inni, hiszen erre méltók!«” (Jel 16:5–6) Ez a jelenet egyébként ismét jól megvilágítja azt a csodálatos és fegyelmezett jogrendet, amely a mennyben érvényesül. Hiszen a vizek angyalának feladata a Föld édesvízkészleteinek őrzése, ellenőrzése, így ezt a pusztító csapást a rábízott terület ellen akár tekintélye megsértéseként is értelmezhette volna. Ám, hogy Isten iránti hűségét igazolja, visszajelzést adott, mintegy visszaigazolta Isten lépésének, az ő területére való beavatkozásának jogszerűségét. Menedzserképzőkön tanítják vezetéselméletből, hogy a felsőbb vezetés alsóbb szinteken való beavatkozását hasonló visszaigazolásokkal kell kísérni, nehogy bizalmatlanság vagy kommunikációs zavar alakuljon ki.

Itt tennék egy rövid kitérőt a „mennyei parlament” működését illetően. Számos próféta kijelenti, hogy Isten nem egyedül, teljhatalmú diktátorként kormányozza a világmindenséget – jóllehet erre minden joga és képessége meglenne –, hanem viszonylag nagy önállóságot és tisztességet biztosít hűséges angyalainak, olyannyira, hogy a leírások néha már-már szinte demokratikus hatalommegosztás képét mutatják. Nabukodonozor babilóni uralkodónak őrülettel való megítélése és büntetése például „az őrök végzéséből s a szentek parancsából” történik (Dán 4:14), ez a döntés tehát bizonyos angyali rendektől eredt, Isten csak beleegyezését adta. Mikeás próféta óriási tanácskozást lát, „és ki egyet, ki mást szólt hozzá” , majd az egyik szellemi lény javaslatát Isten elfogadja (1Kir 22:19–23). Malakiás beszámol arról, hogy „tanakodtak egymással az Úr tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv íraték őelőtte azoknak, akik félik az Urat” (Mal 3:16): itt sem Isten hozott döntést, hanem ráhagyta azt tanácsosaira. Az antikrisztusi birodalom bukását is az hozza el Dániel látomása szerint, hogy a mennyben „ítélők ültek le, könyvek nyittatának meg… ítélők ülnek, és az ő hatalmát elveszik, hogy megrontassék, és végleg elvesszen” (Dán 7:10,26).

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés