Teremtõ képzelet vagy öncélú mágia?

Teremtõ képzelet vagy öncélú mágia?
- Az alkímia szerint a rend törvényébe, a világ nagy szövetébe minden egyes ember kitéphetetlenül bele van szõve - mondja Dúl Antal. Azt nevezzük önzõnek és öncélúnak, aki kiemeli magát ebbõl, és a kis én fals szabadságtudatában él. Amikor ebben az elszakadtságban akar stabilitást, erõt és hatalmat szerezni, voltaképpena lét egységének leszakadt állapotát erõsíti. Lényegében ki lehet jelenteni, hogy a különlétet erõsítõ mindenféle mágikus befolyás a fekete mágia tárgykörébe tartozik.
- Lehet, hogy mindenekelõtt nem árt jobban körülírni, mit is jelent az a szó, hogy mágia...
- A mágia valójában világszülõ erõ, a képalkotó képesség csodája. A magyar nyelv metafizikailag tudja, hogy a világteremtés mágikus aktus, és az imaginációban bomlik ki. Például azt mondjuk valamire, hogy ki van képezve, képessége van hozzá, tehát van képe, látomása a dologról. Ahhoz ugyanis, hogy az akarat mûködésbe lépjen, a látványalkotó erõt, a képességet kell felkelteni. Tradicionálisan a mágiának két formája van, az egyik az isteni akarat kifürkészésére irányul, a másik pedig az isteni akaratba való beleavatkozásról szól. Az elsõrõl el lehet mondani, hogy alapjában véve ártatlan dolog, persze ez is okozhat nagyon nagy bajokat, ha valaki ezt nem tiszta alapról végzi. A tarot, a Ji King, az asztrológia és a kabbala különféle jóslási technikái mind azt fürkészik, hogy miképpen tudunk beleilleszkedni a világegyetem rendjébe.
Az már kockázatosabb vállalkozás, ha az ember beleavatkozik a nagy rendbe. Ott kell eléggé tisztának lennie, mert különben végzetes hibákat követhet el. Minél több akarati mozzanatot tesz bele valaki egy ilyen dologba, annál magasabb tudatossági szinten kell tartózkodnia, hogy lásson minden következményt. Mágusnak eredetileg azt a méd, perzsa papot hívták, aki tudta a dolgok kezdetét, kibontakozását, meghalását, és ezért képes volt uralni is ezeket a folyamatokat. Ehhez képest amit mi általános szinten a mágiához sorolunk, az ennek infantilis szintje. Ma nagyon sok dolgot legálisnak gondolunk. Divat lett a mágia, a vizualizáció, a képességek, a képiségek felkeltése.
- Mi a véleménye például arról, ha valaki a teremtõ képzeletét használja arra, hogy önmagának jobb életfeltételeket teremtsen? Ezt kétségkívül a "kis én" érdekében, saját maga miatt teszi. Ez esetleg már fekete mágiának tekinthetõ?
- Minden technika lehet pozitív, mert az eszköznek önmagában nincsen elõjele, azt mi tesszük hozzá. Pozitív ember esetében az említett módszer is pozitív, s az egyén üdvterve szempontjából indokolt lehet az is, ha valaki ilyen megoldásokhoz folyamodik. Ezek a különféle technikák abban az esetben rosszak, ha egy olyan mája tudatszintet fixálnak, melyet az egyénnek már meg kellett volna haladnia. Buddha is azt mondta, ha már kiértél csónakoddal a túlsó partra, a csónakot ne cipeld tovább a hátadon. Leginkább is azt kell tudnunk, hogy a mágia jellegét elsõsorban az adja meg, ki milyen alapra helyezte az életét. Hogy általa valóban léttisztító erõket mûködtet-e életében, vagy pedig csak a különlét tudatát, az önzését erõsíti. Utóbbi esetben minden visszájára fordul, füstté és sötétséggé válik. Éppen ezért csak annak a mágiának van értelme, ami emel, ami az ember tudatszintjét tágítja. Ha bármiféle vizualizációs technika segít ebben, akkor lehet élni velük. Nem tilos, de véleményem szerint nagyon kevés az esély arra, hogy a kiképzetlen, mester nélkül maradt bûvészinasnak súgnak annyit, hogy a szellemet, amit kibocsát a palackból, le is tudja fogni. Azt nevezem bûvészinasnak, aki a világátalakító erõket már fel tudja kelteni, de a folyamatok felett elveszíti az uralmát, és a következményeket nem tudja kontrollálni. A végleges rendtörvény sokezer faktorából csak néhányat lát át, tudatlanul avatkozik bele egy világfolyamatba. Fekete mágiáról egyébként éppen akkor beszélhetünk, hogyha valaki a tudatszintjét meghaladó erõkkel manipulál. Érdemes arra gondolni, hogy ebbõl a szempontból milyen passzív volt Jézus vagy Buddha. Jézus a csodákat a legmellékesebben végezte, s igazából nem akarta ezeket. Pontosan tudta, hogy tönkre lehet tenni az embert egy olyan pályakorrekcióval, amire tudatában még nem érett meg. Ezért mondom, hogy elsõsorban tudatállapotunkban kell felérni egy magasabb szintre, ahol lényünk valódi vágyai már mindenféle sajátos praktikák nélkül valósulhatnak meg. A vizualizáció, a mágia, a rendkívüli erõk felkeltése általában csak valamilyen részleges dologra ható egyszeri aktus, s ezért csak pótcselekvés lehet ahhoz képest, mint amikor valaki beindít életében egy rendszeres léttisztító folyamatot. Véleményem szerint egy realizációs útra van szükségünk ahhoz, hogy hosszú távon tudjuk megoldani életünket.
- Mit ért az alatt, hogy realizációs út?
- Egy olyan meditációs folyamat, ami segít tudatosítani, hogy - amint Hamvas Béla mondja - az emberi lény származása isteni, s az ember legfontosabb dolga, hogy ezt az isteni azonosságot önmagában helyreállítsa. Különösen három bevált módszer létezik erre: a jóga, a keresztény kontempláció és a zen, vagyis az üresség-meditáció. Ezek a szellemi böjt és "méregtelenítés" eszközei. Azt is kijelenthetjük, hogy a végsõ tisztaság szempontjából minden mágia, még a fehér mágia is magában hordoz valamennyi sötét elemet. Aki elérkezett az igazán tisztult, bóddhiszatva-tudatfokozatra, az nem végez többé sem fehér, sem fekete mágiát, mert az õ élete mint egy mágia, mint egy imagináció jelenik meg. Az ilyen ember már a puszta jelenvalóságával léttisztító erõket indít be. Valójában maga az ima a legtökéletesebb, a lét eredeti egysége felé vivõ fehér mágia és a leghatékonyabb agykontroll is. Aki például rendszeresen a miatyánkot mondja, az a legyen meg a Te akaratod kimondásával folyamatosan azt erõsíti, hogy történjék meg a dharma-rend a világban. Ezáltal ráhangolódik a rend törvényére, s ebben szabaddá válik. Látszólag persze úgy tûnhet, hogy elveszíti szabadságát, pedig éppen ellenkezõleg, minden más anarchia és önkényes imagináció helyett az egyetlen lehetséges rendet választotta.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés