Álmok, megérzések,

• Hölgyvilág

Vajon ki ne tapasztalta volna, hogy - mondjuk - mosogatás vagy a reggeli öltözködés közben egyszer csak valami az agyába villan: kórházi ágyon fekszik az épp táborozó gyerek, vagy egy határozott hang azt súgja: ne ülj ma autóba, ha jót akarsz. Ilyenkor egy pillanatra megállunk, esetleg bele is sápadunk, aztán rohanunk telefonálni a gyereknek a táborba, és csak nagyon-nagyon félve ülünk kocsiba. Ha beigazolódik a jóslat, megborzongunk, és ekként morfondírozunk: megéreztem!

 Szoros érzelmi kapcsolatban
Agyunk működésének minden részletét ma sem ismerjük teljesen, és a megérzéseknek, a telepátiának a létezése sincs tudományosan bizonyítva. Azt azonban megfigyelték, hogy leggyakrabban olyan emberek képesek azonos hullámhosszon rezdülni, akik szoros érzelmi kapcsolatban állnak egymással, például gyerek és szülő, testvérek vagy szerelmesek.

Amióta a világ világ, próbálunk elfogadható magyarázatot keresni a lelkünkben zajló folyamatokra: míg a buddhista haszontalannak tartja, és elutasítja a fantáziák világát, a keresztények isteni sugallatnak vélik, a parapszichológusok egy része pedig a kozmosz és az emberi agy kapcsolatának tulajdonítja a különös jelenséget. C. G. Jung szerint a civilizált ember annyira el van telve saját magától, annyira belebonyolódott szubjektív tudatosságába, hogy mindenható lényként ítélkezik a természet jelenségei felett, miközben legnagyszerűbb eszközét, tulajdon pszichéjét alig veszi tekintetbe.

Rossz érzés tört rám
Hatalmas szerelem volt a miénk, mondja a huszonnyolc éves Eszter. Aztán, hála a barátok intrikáinak, hirtelen vége szakadt. Nem is találkoztam Balázzsal vagy négy éve, férjhez mentem, gyereket szültem. Egyik reggel épp a hajamat mostam, amikor valami megmagyarázhatatlan rossz érzés tört rám. Csak Balázsra tudtam gondolni, és szomorú lettem, mérhetetlenül szomorú. Sírhatnékom volt, alig tudtam felöltözni. Aztán egy-két óra múlva elmúlt az egész, pergett a nap, ahogy szokott. Délután összefutottam egy lánnyal a régi baráti társaságból. Ő mondta el, hogy Balázs aznap reggel meghalt. Régóta beteg volt, az utolsó hónapokat már kórházban töltötte. Ó, ha tudtam volna, mellette lettem volna, sóhajtottam fel. A barátnőm meg átkarolta a vállam, és azt mondta: ne aggódj, mellette voltál. Ma reggel is téged emlegetett, mielőtt elment.

Vitatják a létezését

"A pszichológusok kísérletekkel igyekeznek igazolni a telepátia, a megérzés létezését", mondja Lisznyai Sándor pszichológus. "Például számokat, vagy fogalmakat ábrázoló kártyákat mutatnak az egyik kísérleti alanynak, a másiknak pedig ki kell találnia, hogy az illető mit látott. Akkor beszélünk telepátiáról, ha valaki többször találja el a kártyán szereplő fogalmat, mint az átlag, vagy mint azt a valószínűség számítás igazolná". Lehet, hogy csakugyan létezik ilyesmi, de még sok a kérdőjel. Sokáig azt feltételezték, hogy ez a fajta kommunikáció kémiai alapokon nyugszik: egy tudatos szinten nem érzékelhető illóanyagot bocsátunk ki magunkból, és ezt a másik, bár nem tudatosan, megfejti, értelmezi. Jung szerint az egész emberiségnek egyetlen közös lelke van, így lehetséges a gondolati együttrezdülés is.

A mai racionális pszichológia viszont abból indul ki, hogy a megérzések az állandó gondolatainkból, félelmeinkből, szorongásainkból táplálkoznak, és csak véletlenszerűen igazolódnak be. Hiszen nap mint nap foglalkozunk azzal, hogy mi lesz, ha egyszer karambolozunk, vagy beteg lesz a hozzátartozónk, ám ha egyszer bejön, azt mondjuk, megéreztük. Ha pedig mégse, elfelejtjük, nem tulajdonítunk neki jelentőséget. "Sajnos, a negatív előérzetek gyakoribbak, mint a pozitívak" - mondja Lisznyai Sándor. - "Alighanem azért, mert azt gondoljuk, jobb félni, mint megijedni, vagyis ha előre készülünk a rosszra, ezzel megbékíthetjük a sorsot, és elkerülhetjük a bajt".

Telepátia és álmok
Irén gyakran ébred arra az éjszaka közepén, hogy csak úgy csaponganak fejében a rossz gondolatok: vajon ki lesz beteg a családjában? Csak nem a fiai, vagy az imádott kisunokák? "Ha sárral álmodom, egy-két napon belül valamelyikük megbetegszik" mondja. "Amióta az eszemet tudom, az álom nem csalt meg soha".

Álmaink bátrabbak, mint éber gondolataink. mondja Lisznyai Sándor. A nappal tudatosan nem érzékelt események álmunkban előtörhetnek, és vagy szimbólikusan, vagy konkrétan megismétlődnek az agyban. Ezeket aztán úgy éljük meg, mintha jóslatok volnának. Holott valószínűleg csak annyi történik, hogy a másik ember mozdulataiban, arcvonásain, arcszínén már látjuk a közelgő betegséget, épp csak nem észleljük tudatosan. Ha például nagyanyánktól valaha azt hallottuk, hogy sárral álmodni betegség, az agyunk máris üzen: összehozza a szerettünk sápadt arcát meg a kódként működő sarat.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.