|
Különböző asztrális jelenségek
Különböző asztrális jelenségek
Okunk van feltételezni, hogy vélhetően nem fog hosszú ideig tartani, amíg néhány fizikai-feletti erő alkalmazása ismertté válik szerte a világon. A spiritiszta szeánszokon mindennapi gyakorlat egy lényegében ellenállhatatlan erő alkalmazása, például valami rendkívüli súly megmozdítása egy pillanatra. Több mód van rá, ahogyan az ilyen eredményeket létre lehet hozni. Utalásokat az alábbi négyre találhatunk.
1. A Föld felszínén az egyik pólustól a másikig hatalmas éterikus áramlatok folynak olyan mennyiségben, amelyek ezt az erőt olyan ellenállhatatlanná teszik, mint amilyen a dagály ereje, és léteznek olyan módszerek, amelyek segítségével ezt az óriási erőt biztonsággal fel lehet használni, bár az irányításukra tett ügyetlen próbálkozás a legnagyobb veszéllyel jár.
2. Létezik egy éterikus nyomás, amely némileg megfelel a légköri nyomásnak, bár annál mérhetetlenül nagyobb. A gyakorlati okkultizmus tanítja, hogy hogyan lehet egy adott éterikus tömeget elszigetelni a többi étertől, és így az éterikus nyomás hatalmas erejét működésbe lehet hozni.
3. Létezik egy hatalmas potenciális energiakészlet, amely alvó állapotúvá vált az anyagban a finomnak a durvába való lesüllyedése során, és az anyag állapotának megváltoztatásával ennek egy részét lehetséges felszabadítani és felhasználni, valahogy úgy, ahogyan a hő formájában rejlő energia a látható anyag állapotának megváltoztatásával felszabadítható.
4. Sok eredményt lehet elérni azzal, amit rezonáló rezgésként ismerünk. Az anyag azon osztályának alaphangját megszólaltatva, amelyre hatást kívánunk gyakorolni, számtalan rezonáló rezgést válthatunk ki. Amikor ezt a fizikai síkon tesszük meg, például megszólaltatunk egy hangot egy hárfán, és más azonosan hangolt hárfákat kényszerítünk arra, hogy azok rezonálva válaszoljanak, semmilyen további energia nem keletkezik. Az asztrális síkon azonban az anyag sokkal kevésbé tehetetlen, és így amikor azt rezonáló rezgésekkel működésbe hozzuk, a saját életerejét hozzáteszi az eredeti impulzushoz, amely így sokszorosára növekedhet. Az eredeti impulzus további ritmikus megismétlésével a rezgéseket annyira fel lehet erősíteni, hogy az eredmény az okhoz képest minden ésszerű mértéket felülmúl. Úgy tűnik, ezzel az erővel elérhető teljesítmények terén szinte semmilyen korlát nem létezik egy nagy Adeptus számára, aki teljesen tudatában van a lehetőségeinek, mert maga a Világegyetem teremtése is a Kimondott Szó által keltett rezgések eredménye.
A mantrák vagy varázsigék azon osztálya esetében, amelyek eredményüket nem valamilyen elementál irányításával, hanem csak bizonyos hangok ismétlésével érik el, a hatásfok szintén a rezonáló rezgések ilyen működésétől függ.
A szétbomlás jelenségét szintén rendkívül gyors rezgések működtetésével lehet előidézni, amelyek legyőzik az éppen kezelt tárgy molekulái közötti kohéziós erőt. Egy némileg más típusú, még gyorsabb rezgés ezeket a molekulákat alkotó atomjaikra választja szét. Az a test, amelyet így éteri állapotba hozunk, nagyon nagy sebességgel mozgatható az egyik helyről a másikra, és abban a pillanatban, amikor a kifejtett erőt visszavonjuk, az éternyomás az anyagot arra kényszeríti, hogy ismét felvegye az eredeti állapotát.
Meg kell magyaráznunk, hogy egy tárgy alakja hogyan marad meg, amikor azt szétbontjuk, azután pedig újra materializáljuk. Például, ha egy fémkulcsot hő segítségével gőzállapotba hozunk, amikor a hőt elvonjuk, a fém megszilárdul, de kulcs helyett az csak egy fémdarab lesz. Ennek az az oka, hogy az elementális eszencia, amely áthatja a kulcsot, a kulcs állapotának megváltozásával szétszóródik. Nem azért, mert a hő hatással van az elementális eszenciára, hanem mert amikor ideiglenes teste szilárd testként elpusztul, az elementális eszencia visszaömlik ezen eszencia nagy tartályába, nagyon hasonlóan ahhoz, ahogyan az ember magasabb princípiumai – bár egyáltalán nem hat rájuk a hő vagy a hideg – a fizikai test elhagyására kényszerülnek annak elégetésekor.
Ennek következtében amikor a kulcs fémje ismét szilárd halmazállapotba hűl, az a „föld” elementális eszencia, amely beléje visszaömlik, már nem ugyanaz, ami előtte benne volt, és ezért nincs ok arra, hogy a kulcs-forma fennmaradjon.
Amikor azonban az ember egy kulcsot azért bontott szét, hogy azt az egyik helyről a másikra vigye át, az elementális eszenciát gondosan ugyanabban az alakjában tartja meg, amíg az átvitel meg nem történt, és azután, amikor az akaraterejét visszavonja, az elementális eszencia öntőformaként működik, amelybe a megszilárduló részecskék beleömlenek, vagy inkább köréje csoportosulnak. Így – hacsak a műveletet végző koncentráló ereje ki nem merül – az alak pontosan megmarad.
Az „apportálás”, vagyis tárgyak átvitele szinte szempillantás alatt nagy távolságról a spiritiszta szeánszokra néha ezen a módon történik, mert nyilvánvaló, hogy szétbontott állapotban tökéletes könnyedséggel vihetők keresztül bármilyen szilárd anyagon, amilyen egy ház fala vagy egy lezárt doboz oldala. Az anyag anyagon való keresztülhatolása így – amikor megértjük – éppen olyan egyszerű, mint a víz áthaladása egy szitán, vagy a gáz áthatolása egy folyadékon.
A materializáció, vagyis egy tárgy átváltoztatása éterikus halmazállapotból szilárd halmazállapotba, a fenti folyamat megfordításával hozható létre. Ebben az esetben is folyamatos akaratmegfeszítésre van szükség, hogy megakadályozzuk a materializált anyag visszaesését éterikus halmazállapotba. A materializáció különböző fajtáit a következő, Láthatatlan segítők című fejezetben írjuk le.
Mindenféle elektromos zavar nehézséget okoz mind a materializáció, mind a szétbontás véghezvitelénél, valószínűleg ugyanazért, amiért a ragyogó fény is szinte lehetetlenné teszi ezeket a jelenségeket: az erős rezgés romboló hatása miatt.
A megkettőzés úgy jön létre, hogy a másolandó tárgyról egy tökéletes mentális képet hozunk létre, majd erre az öntőmintára összegyűjtjük a szükséges asztrális és fizikai anyagot. A jelenség létrehozásához jelentős összpontosítási képességre van szükségünk, mert a megkettőzendő tárgy minden részecskéjét – mind a külsőket, mind a belsőket – egyszerre kell pontosan szem előtt tartani. Aki nem képes a szükséges anyagot közvetlenül a környező éterből kivonni, néha kölcsönveheti azt az eredeti tárgy anyagából is, amelynek ezután ennek megfelelően csökken a tömege.
Levelek kivetítését többféle módon lehet létrehozni. Egy Mester maga elé tehet egy darab papírt, majd a leírni kívántakról létrehoz egy mentális képet, és az éterből kivonja azt az anyagot, amely a kép tárgyiasulásához szükséges. Vagy ugyanezt az eredményt ugyanolyan könnyedén létrehozhatja a levelezőtársa előtt fekvő papíron is, bármekkora is legyen a köztük levő távolság.
Egy harmadik – gyorsabb, és ezért gyakrabban is alkalmazott – módszer az, hogy a levél teljes tartalmát valamelyik tanítvány elméjébe helyezi, és rábízza a kivetítés mechanikus munkáját. Ezután a tanítvány elképzeli, hogy látta azt a levelet, amelyet a Mester kezével a papírra írt, és az imént leírt módon tárgyiasítja az írást. Ha úgy találja, hogy nehéz az anyagot az éterből kivonni, és az írást egyidejűleg rávetíteni a papírra, használhat tintát vagy színes port, amellyel sokkal könnyebben tud írni.
Éppen ilyen könnyű egyik vagy másik ember kézírását utánozni, és mindennapi eszközökkel lehetetlen az így létrehozott hamisítványt leleplezni. Egy Mester tanítványa rendelkezik hozzá csalhatatlan módszerrel, amelyet alkalmazhat, mások számára azonban az eredetiséget csak a levél tartalma és az abból sugárzó szellemiség igazolhatja, mivel a kézírás – legyen akármilyen tökéletes utánzat – bizonyítékként értéktelen.
Az a tanítvány, aki ebben a munkában még kezdő, valószínűleg csak néhány szót képes egyszerre elképzelni, akinek viszont több a tapasztalata, egy egész oldalt vagy egy teljes levelet képes egyből felidézni. Ilyen módon a spiritiszta szeánszokon néha egészen hosszú levelet lehet létrehozni néhány másodperc alatt.
Képeket ugyanígy lehet kivetíteni, csak itt az egész képet kell egyszerre felidézni, és ha sokféle színre van szükség, akkor azokat létre kell hozni, egymástól elválasztani, és helyesen alkalmazni. Nyilvánvalóan itt tág tere van a művészi képességnek, és akik gyakorlott művészek, sokkal nagyobb sikert érnek el, mint azok, akiknek nincs ilyen tapasztalatuk.
A táblára írást néha kivetítéssel hozzák létre, bár gyakrabban apró szellemkéz-részek materializálódnak, amelyek éppen csak elegendők, hogy megfogják a krétát.
A levitációt, vagyis egy emberi test lebegését a levegőben a szeánszokon gyakran „szellemkezek” hozzák létre, amelyek fenntartják a médium testét. Megvalósítható levegő- és víz-elementálok segítségével is. Keleten azonban mindig – és alkalmanként nálunk is – egy másik módszert alkalmaznak. Az okkult tudomány ismer egy – tulajdonképpen magnetikus természetű – nehézségi erőt semlegesítő vagy akár megfordító eljárást, amelynek segítségével a levitációt könnyen létre lehet hozni. Kétségtelenül a régi Indiában és Atlantiszban ezt a módszert alkalmazták a léghajók felemeléséhez, és valószínűleg hasonló módszert alkalmaztak a piramisok építésénél is.
A levitáció előfordult néhány indiai aszkétával és néhány nagyobb keresztény szenttel is, akik mély meditáció állapotában így emelkedtek fel a talajról, mint például Szent Teréz és cupertinoi Szent József.
Mivel a fény éterikus rezgésekből áll, nyilvánvaló, hogy bárki, aki megérti, hogyan hozza létre ezeket a rezgéseket, létre tudja hozni a „szellem-fényeket”, mind a szelíden foszforeszkáló, mind a vakító elektromos változatban, vagy azokat a táncoló fénygömböket, amelyekké a tűzelementálok bizonyos osztálya olyan szívesen alakul át.
A tűz megfogásának mutatványa (vagy a tűzön járás) égési seb nélkül úgy lehetséges, hogy az ember a kezét (vagy a lábát) egy nagyon vékony éterikus anyagból álló réteggel vonja be, és így állja a tüzet. Vannak azonban más módszerek is, amikkel ez elérhető.
A tűz létrehozása is az asztrális sík eszköztárához tartozik. Úgy tűnik, legalább három módszer létezik, amivel ez végrehajtható:
1. létrehozni és fenntartani a szükséges rezgési sebességet, amelynél az égésnek be kell következnie;
2. izzó anyag egy kicsi töredékét odajuttatni a negyedik dimenzióban, majd addig fújni, amíg lángra lobban;
3. kémiai alkotóelemeket odajuttatni, amelyek égést eredményeznek.
A fémek átalakítását úgy lehet megvalósítani, hogy egy darab fémet atomi állapotúvá alakítunk, majd átrendezzük az atomokat egy másik formában.
A reperkusszió vagy visszaverődés, amit a Láthatatlan segítők című fejezetben fogunk tárgyalni, ugyancsak a fentebb leírt rezonáló rezgések elvének következménye.
Forrás: Arthur E. Powell
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
