Mi jut eszünkbe, amikor az árkád szót halljuk?
A legtöbben az építészetben használt boltívekre gondolunk. Ezek a boltívek hatalmas terhelést képesek elviselni.
Írástanuláskor az árkádos kötési módot tanítják az iskolában. Mégsem rögzül az írni tanuló gyerekekben olyan mélyen, mert amikor már nem kötelező a tanult sztenderd szerinti írás, mindenki a saját belső énjének megfelelő módon változtatja meg azt.

Hol keressük az árkádokat?
A legkönnyebben az „m” és „n” betűkben találhatjuk meg:
 
 

Az így író személyre jellemző, hogy olyan helyre is boltívet tesz, ahová a normaírás egyébként nem.
Könnyen felismerhetjük az árkádot még a szó elején, vagy a szó közben lévő ”i" és "j" betűk kezdővonalában, hegyének lekerekítésében.  A tanult formával ellentétben az árkádosan író ember ide szög helyett boltívet rajzol. Gyakran előforduló jel még az ékezetekben kialakított árkád. Amikor a két pontot kis kupola helyettesíti. Az "l" és "k" betűk felső hurokrésze helyett, valamint a "t" áthúzásoknál is keletkezhet boltív. Ezen kívül találkozhatunk még kezdő,- és záróárkáddal, amelyek a szavak elején, vagy végén képződnek.
 

A kezdőárkád írójának célja mindig a hatáskeltés. Az ilyen ember a környezetére megjelenésével, fellépésével szeretne kedvező hatást tenni. A kezdőárkád egyfajta fékező vonal, amely arra is utal, hogy írója fékezi magát, eleinte távolságtartó, csak később oldódik fel. Általában az "m" és "n" esetenként az "u" betű kezdővonalában fedezhetjük fel.
 

A záróárkád többnyire a füzéresen írt szóvégi "m" és "n”, esetleg "i" betűknél figyelhető meg, ahol a füzér utolsó íve boltívbe fordul át. Ezt a formát a grafológia negatívan ítéli meg, egyfajta kétszínűséget, a valós én elrejtését és ellenkező formában való feltüntetését jelenti. Nem akarja véleményét nyíltan vállalni, ezért elzárkózik előle.
 
 
 

Mi jellemző az árkádosan írókra?
Zárkózottak, tartózkodóak, nehezebben barátkoznak, egy bizonyos határnál nem engednek senkit közelebb magukhoz, mindenkivel szemben óvatosak és gyanakvóak, többségüknek fontosabb a látszat, mint a valós tartalom. Rendkívül jó teherbíró képességgel rendelkeznek, amely egyaránt jelenthet fizikai és lelki teherbírást is.
Ha több árkádos írást összehasonlítunk, megfigyelhetjük, hogy árkád és árkád között különbség lehet. A normál árkádon kívül megkülönböztetjük a támasztott, a szűk, a lapos, a fonatos, és a szöges árkádot. Ezek írójáról a fentieken kívül még több tulajdonságot is megállapíthatunk, ha árkádmódosulásait is figyelembe vesszük.

A szûk árkádot választók pontosak, kötelességtudóak, elzárkózóak, lepleznek valamit, szoronganak.
 
 

A lapos árkáddal írók makacsok, fegyelmezetlenek, különcök, szeretik az önmutogatást
      Lapos árkád
A fonatos árkáddal íróknak jó a logikájuk, őszintétlenek, alkalmazkodóak, hiúak, nagy bennük a szereplésvágy.
 
 

A szöges árkáddal írók általában kérlelhetetlenek, néha kegyetlenek, mások helyzetébe nem tudják magukat beleélni, részvétet, sajnálatot nem éreznek senki iránt. Kevés szeretetet tudnak adni, rosszindulatúak is lehetnek. Rendkívül energikusak, sok többletenergiával rendelkeznek.
 
 

A támasztott árkáddal írók betartják a társadalom által előírt normákat, de önállótlanok, akik támaszt keresnek. Többnyire félénkek és szerények, zárkózottak, sok bennük a belső feszültség.
 
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés