Amikor egy írásra ránézünk, fontos annak megítélése, hogy nagy vagy kisbetűs írással van dolgunk. Vannak írások, amik különösen nagy vagy esetleg ellenkezőleg nagyon apró betűkkel íródnak, ezek megítélése nem okoz gondot. De mi a helyzet azokkal, amik nem ennyire egyértelműen szembetűnők?

Az írás nagyságának megítélésénél / mint sok más jegy felismerésénél / nagyon fontos szempont, az hogy mihez hasonlítunk, mit mérünk.

Azt mondtuk, hogy a grafológia mindig a tanulttól való eltérést vizsgálja. Az iskolában kezdetben a gyerekek nagyobb, majd egyre kisebb betűvel tanulnak írni. A gyakorlás során finomodnak a mozdulatok, egyre gördülékenyebbé válik az írás. Azt is tudjuk, hogy - bár a tanító nénik megkövetelik, hogy mindenki a tanultak szerint formálja betűit, - mégis ettől egyre hamarabb eltérnek a gyerekek, s egyéni módon alakítják írásukat. Az írás egyéniesedése ma már egyre hamarabb elkezdődik.

Az első osztályos füzet még sok segítséget ad az írás tanulásához, a szabályos betűformáláshoz. Az előző fejezetben már találkoztunk a hármas vonalközbe írt ABC- vel
 
 

9.

Minden harmadik vonal vastagabb. Ez az írás alapvonala. A betűk ezen ülnek, illetve innen lendülnek felfelé vagy lefelé. Amennyiben nem ilyen vonalazású papírra írunk, az alapvonal alakja, iránya változhat. Ezt ilyenkor úgy kapjuk meg, hogy a középzónás betűk alsó pontjait összekötjük.

Mit tartunk normál írásméretnek?

Az elsős füzetben a három vonal távolsága 1,2 cm. Egy-egy betűrész tehát 4 mm magas lehet. Második osztályban ez a távolság 1 cm-re csökken, tehát részenként már csak kb. 3,3 mm jut. Ezek a méretek a betű magasságát adják meg. Azt is tudjuk, hogy kerek betűink, mint pl. az a és o betűk képzésekor szabályos kört írunk le, tehát, ezeknek a betűknek a magassága megegyezik a szélességével. A többi betű képzésekor is a magassághoz arányítható a betű szélessége. Ez tehát amit tanulunk.

A felnőtt írások vizsgálatakor azt állapították meg, hogy az átlagos betűméret a középzónás betűk magasságát mérve kb. 3-3,5 mm.

Milliméterben mérni persze nem könnyű dolog ,nem is mindig fontos, de néha –főleg kezdetben, amikor még bizonytalanabbak vagyunk - nem árt néhányszor megmérnünk a betűk méretét, hogy a szemünk hozzászokjon ennek megítéléséhez.

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy ettől az átlagtól több okból is eltérhet valaki. A férfiak írása általában jellemzően kisebb, mint a nőké. A férfiírásnál normál értéknek számít a 2,5- 3 mm-es írás, míg a nőknél ugyanezt

mondhatjuk a 3-3,5mm-es írásra. Ezek még normál méretűeknek tekinthetők.

Tehát a milliméteres pontosságot nem kell minden esetben szentírásnak venni.

Felmerül a kérdés:

Mennyire kell vagy lehet ezt pontosan mérni, illetve az ettől való eltérést megítélni.

Ha egyértelműen látjuk, hogy a betűk nagy teret foglalnak el, vagy egészen picik, töpörödöttek, ne mérjünk. Ha bizonytalanok vagyunk benne, hogy mekkorák, hát foghatunk egy vonalzót, s mérjük meg a középzónás betűk magasságát.

Hogyan mérhetünk?

A mérés legegyszerűbben úgy történhet, hogy a középzónás betűk alsó pontjait összekötjük, majd a felső pontjait is, és az írásra fektetett vonalzóval két vonal közti függőleges távolságot megmérjük.
 
 

Hol mérjünk?

Ha már mindenképp a mérésre adtuk a fejünket, akkor fontos, hogy ne csak egy helyen mérjünk. Tegyük ezt egy soron belül több helyen, ismételjük ezt meg a szövegben több helyen, az elején, közepén és a végén is, a mért eredményeket pedig átlagoljuk. Így megkapjuk az adott zóna átlagos méretét.

Senki kedvét nem szeretném szegni a méricskéléssel, ez igazából kezdetben lehet fontos, illetve azok számára, akik bizonytalanok, s segítséget szeretnének kapni. A későbbi megítélésben segíthet az, ha mindenki saját írását megméri, megállapítja, hogy ez normál, nagy vagy éppen kisbetűs írás, s a későbbiekben ehhez viszonyít egyéb írásokat.

Az alábbi minták nagy és kisbetűs írásokat mutatnak. A másolatok eredeti méretben készültek, s valóban szélsőséges, mindenki számára könnyen felismerhető példák.
 

11. nagybetűs írás

Ha megállapítottunk, hogy az írás általában véve nagy vagy kisbetűs,
 
 

akkor következik a dolog izgalmasabb része, annak értelmezése, hogy mit is jelent ez.

Nézzük, milyen alapvető értelmezési lehetőségei vannak a betűméretnek!

Igazából, ha az írás megmutatja, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik írójuk, akkor azt is mondhatnám az írásban benne van alkotója, azaz azonos vele.

A grafológia szimbólumai igen egyszerűek, s sokszor józan ésszel is kikövetkeztethetőek a jelentések, úgy mint ebben az esetben is.

Ha a betű én vagyok, s az a normál méretűnél nagyobb, vajon milyen következtetést tudunk levonni ebből?

Semmiképpen sem azt, hogy emberünknek össze kell húznia magát. Sőt inkább az ellenkezőjét. Az átlagosnál nagyobb betűvel író emberre jellemző az én-kitágítás. Ő az az ember, aki nem fél másoktól, határozott fellépéssel rendelkezik, nincsenek kisebbrendűségi érzései. Ezzel ellentétben az apró betűvel író emberre inkább az én-beszűkítés jellemző. Ez alatt az előzővel ellentétes vonásokat érthetünk, aki inkább visszahúzódó, kevésbé határozott fellépésű, szerényebb és visszafogottabb. Az alábbi táblázat az említett két csoport jellemző tulajdonságait tartalmazzák, nagyon szemléletesen fejezik ki,
az itt fellelhető tulajdonságok árnyaltságát.
 

Mai magyar… 147.o.

Igen gazdag és árnyalatos tárházát kaptuk a nagy és kis betűs írás értelmezésének. Talán soknak is tűnik a felsorolás, de ha alaposan megvizsgáljuk a két oszlopban egymás mellé állított tulajdonságjegyeket, mindenképp valami összbenyomás alakul ki bennünk.

Összefoglalva tehát

Mi jellemzi azt az embert, aki általában véve nagy betűkkel ír?

Mindenképp jellemző rá, hogy szeretné magát kiemelni, saját jelentőségét hangsúlyozza. Nem szeretne szürke kis egér lenni, minden áron azt akarja elérni, hogy figyeljenek rá, a középpontba kerüljön.

Az ilyen ember gyakran vállalkozó szellemű, lelkesedő, optimista, jól tűri a külső nyomást nem roppan össze a terhek alatt.

A felsorolt tulajdonságok persze előfordulhatnak pozitív vagy negatív értelemben is. Ha csak valaki meg akarja mutatni önmagát, az nem mondható rossz tulajdonságnak, ha azonban ezt mások rovására teszi, s mindenkit lehengerel, elnyom maga körül, bizony azt nem sokan kedvelik.

Hogy melyik értelmezés lesz itt a helytálló, akkor tudjuk megmondani, ha megvizsgáljuk például a nyomatékot illetve kötésmódot. Ezekkel majd a későbbi fejezetekben fogunk találkozni.
 

Milyen jelentéstartalmakat társíthatunk a kisbetűs íráshoz?

Az így író ember az előzővel ellentétben inkább meghúzódik csendesen, nem akar kitűnni, kiemelkedni. Nagy benne az alkalmazkodóképesség, s akaratát alá tudja vetni a másokénak. Ha az írás egyenletes nagyságot mutat, mindenképp arra gondolhatunk, hogy erős önfegyelemmel rendelkező emberrel van dolgunk. Ezek az egyének igen szerények. / Sok “nagy emberünk” , tudósok is apró betűkkel írnak. /

Az ilyen emberek általában meggondoltak, s gyakran kevésbé megingathatóak, stabilabbak, mint a nagy betűvel írók.

Amennyiben az apró betűs írás teljesen beszűkül, esetleg az olvashatatlanságig csökken a mérete, gondolhatunk arra, hogy írója alulértékeli magát, sérülékeny, érzékeny személy, aki írásával is hangsúlyozni szeretné, milyen kicsi is valójában ő, s így mennyire segítségre szorul.

DE! A méret megítélése nem ilyen egyszerű. A legkönnyebb dolgunk lenne, ha az írások végig változatlanul nagy vagy kisbetűs írások lennének. Azt hiszem mindenki tudja, hogy a legritkább esetben fordul elő, hogy valaki mindig, minden körülmények között stabilan egyformán tudna írni.

Méret tekintetében tehát igen változatos képet tudunk produkálni. Előfordul, hogy az írás egy része kiemeltebb, hangsúlyosabb, valami okból figyelemfelkeltőbb. Ilyenkor beszélünk az írás méretében megjelenő hangsúlyozásáról .
 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.