A POKOL ELHELYEZKEDÉSE ÉS SZERKEZETE              A pokol a Föld középpontjában található és emberi alakúnak láttam, amely a hátán fekszik kitárt karokkal és széttárt lábakkal. Tölcsérszerű forgó nyúlványi, csatornái a pokol kapui, amelyeken a démonok szabadon közlekednek a Föld és a pokol között. Az egyik csatorna a pokol szájához vezet.          A külső csatornák belső alagútrendszerben folytatódnak. Felső részükön kis csapóajtószerű nyílások vannak, melyeken a különféle alakú és méretű démonok ki-be közlekedhetnek. Ezek egy része az alagút falában tanyázik, s várja, mikor kell feladatot teljesítenie a Földön. Ezeket a sötét árnyakat mocskos ködszerű anyag borítja, ők a sátán futárai, és furcsa kiáltozó, vihogó, sikoltozó hangokat hallatnak.          A pokol teste a bűn és halál testeiből épül fel, és démonok és elkárhozott lelkek népesítik be. Ezzel szemben Krisztus testét a hívő lelkek alkotják. Mindkettő az Utolsó Ítéletig növekszik, és ekkor a halál és a pokol a Tűz tavába vettetnek.     A POKOL SZÁJA Feltárja torkát az alvilág, és végtelen szélesre nyitja a száját, hogy elnyelje népemből a hatalmasokat, akik most oly vígan vannak. Iz 5.14 Akkor majd meggörnyed az ember, megalázzák a büszke férfit, és a kevélyek lesütik szemüket. Iz 5.15            Ide érkeznek nap mint nap az elkárhozott lelkek. Időnként nagy zajjal a pokol állkapcsa kinyílik, és megláncolt elkárhozott lelkek esnek be rajta. Mint a kivetett szemét kis kupacokban hevernek s lelki testük újra és újra rothadásnak indul, majd újra felépül. Fájdalmaik többnyire nyilallásszerűek nem folyamatosak. Csak átmenetileg tartózkodnak itt, míg a démonok a sátán elé nem vezetik őket. A Szentírás többször is említi a gyehennát, mint egy hátsó kivetett helyet:  Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani! Mt 10.28 Máshol:  Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.            Mindenhol fertelmes orrfacsaró, gyomorkifordító bűz terjeng az egész pokolban olyan, mint az égő, rothadó hús szaga. A te dicsőséged is az alvilágba szállt hárfáid zengő hangjával együtt. Rothadás lett a fekvőhelyed és férgek lettek a takaród. Iz 14.11   A POKOL JOBB KARJÁBAN            Vérrel és tűzzel teli folyó található itt. A tűzfolyamban összeláncolt lelkek, a hitetlenek és istentelenek lelkei: akik nem tértek meg és nem szabadultak meg bűneiktől, akik élvezték a bűnt és visszautasították a megváltást. Itt főként az azonos neműeket szeretők találhatók.          Tűzben égnek, vörösen izzanak, csontjaik feketék, kiégettek, szomorú kiáltásokat és sikolyokat hallatnak.          Itt található a Föld Utálatosságainak Anyja. Hét feje és tíz szarva van. Benne van a próféták és a szentek vére, akiket legyilkoltak. „A maga idején le fog romboltatni”.          A nagy hegy oldalában levő hatalmas ajtó mögött, melyet sötét köpenyes öreg őriz, van a Feneketlen mélység. Ide vettetik majd a sátán egy időre.          Itt található a Tüzes kígyó – a Fenevad része – fején szarvakkal, mely behálózza a Földet. Sok embert fog bántalmazni és elpusztítani az Utolsó Időkben.     A POKOL GYOMRA            Közepén széles mező, ahol minden halott, világosbarna, vagy szürke színű és félholt növényzet látható rajta.          /Ebből arra lehet következtetni, hogy valaha a pokol is egy csodálatos szép terület része lehetett, mikor még a sátán nem tagadta meg Istent. Erre utalhat „a paradicsom elmozdíttatott a pokol mellől” mondat is, vagyis valaha a kettő egymás mellett létezhetett./           Itt sok tevékenység folyik, ez a kínoztatások helye, ahol kb. 1 m magas sötét, fekete csuklyás démoncsapatok tevékenykednek.          Körülötte 27 km magasságig cellarendszer helyezkedik el kör alakban, összekötő párkányokkal. Ezek a párkányok kb. 120 cm szélesek és ebből nyílnak a földbe süllyesztett cellák, melyeket csupán 50 cm magas szemét és mocsok választ el egymástól a legtöbb helyen, de vannak sár-agyag falú vasrácsos cellák is.          Itt azok találhatóak, akik szenvedélyesen szerették a gonoszat és a bűnt, és sok lélek vesztét okozták:   -         varázslók, mágusok -         médiumok -         kábítószer kereskedők -         bálvány és démonimádók -         jósok, jövendő mondók -         alkoholfüggők stb.            A cellákban lelkek szenvednek, akik meghatározott szenvedéseket élnek át. A pokolba érkező lelkek mindegyike először a sátán elé kerül, aki a széles mezőn jelenik meg. Ő egy teljesen árnyékba burkolózott hosszú palástot és sötét köpenyt viselő alak, aki gonosz nevetéssel néz az elesett lélekre. Önmagának tiszteletet követel, s a démonok előtte mindenkit térdre kényszerítenek. Az Elkárhozattak könyvéből kikeresi a lelket és kiszabja szenvedéseinek módjait. Ezután a tehetetlen mocsokban fetrengő lelket a büntetés helyére vonszolják az ördögök. És amikor kimennek, látni fogják azok holttestét, akik fellázadtak ellenem. Férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki. Iszonyodni fog tőlük minden ember. Iz 66.24       A POKOL SZÍVE            Körülbelül focipálya méretű, hatalmas fekete, rugalmas falú képződmény, amiből csövek ill. csatornák nyúlnak a Földre, melyek szarvakra is hasonlítanak. /Ezt láthatta Dániel is látomásában./ Fertelmes bűz és sötétség árad belőle. Itt is vannak cellák, amikben lelkek égnek, s bőrük olykor mintha ledörzsölnék úgy mállik le. Néhol tompa fény dereng.          Itt található lelkek többnyire: leszbikusok, homoszexuálisok, házasságtörők és prostituáltak voltak.     A KÜLSŐ SÖTÉTSÉG HELYE            Erre a helyre az Úr elkárhozott szolgái kerülnek. Egy kb. 10 m magasnak látszó sötétét, szárny nélküli angyal a bal kezében egy nagy korongszerű tányért tart, amit időnként elhajít a sötétségbe. A korong közepén a lángtengerben lelkek úsznak és égnek. Próbálnak kijutnia korong szélére, de egy örvény mindig visszaveti őket. Sírás és fogcsikorgatás hallatszik. Itt nincsenek ördögök a közelben.     A LELKEK HELYZETE A POKOLBAN   -         Az elkárhozott lelkek szellem testben érkeznek a pokolba, ami sokszorta elevenebben érzékeli a fájdalmat mind a földi test. Földi alakját, formáját megtartja a lélek, legalábbis ilyennek látják egymást.   -         Szenvedési helyükhöz kötötten sírnak, átkozódnak, nyögnek vagy reménytelenül némán, kiégetten adják meg magukat fájdalmaiknak.   -         Emlékeznek Földi életükre, családjukra, ismerőseikre s különösen élénken a visszautasított megtérési lehetőségeikre. Még jellegzetes ruháik is láthatók rajtuk.   -         Akik megcsonkítva, bénán haltak meg és jutottak a kárhozat helyére azok a pokolban is bénák, süketek, vakok és megcsonkítottak!   -         Sokan még reménytelenül is remélik, hogy Jézus megmenti őket. Tudják, hogy más nincs, akitől bármit is remélhetnének.     -         Ördögök őrzik őket, és ha időnként nem imádják a sátán még keservesebb kínzások elé veti őket./ A pokolban minden megengedett a szenvedésre/.   -         Minden lelket tűz éget, miközben szellemi testük lemállik, lerothad, és bensőjükben férgek rágják őket, amiktől nem képesek megszabadulni. Végül a halott csontvázszerű burkukon belül csak a ködszerű szürkés lelkük marad meg, ez fájdalmuk csúcspontja. Ekkor hirtelen megszűnik a maró fájdalom, és lelki testük újra felépül, és ez ismétlődik a végtelenségig. A „fizikai” fájdalomnál azonban sokkal erősebb lelki szenvedésük, főleg ha ismerték életükben az Úr igéit, de mégis nemet mondtak Istennek. ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki. Mk 9.48   -         Egyes lelkek, ha a sátán parancsait teljesítik visszatérhetnek a Földre kísértőként, ezek főként csábító női testet vesznek magukra és családokat tesznek tönkre és mindenkit becsapnak akit csak lehet.         ÖRDÖGÖK  / DÉMONOK /  A  POKOLBAN              Igen sokféle formában és nagyságban vannak jelen, bűzt árasztanak, és a legnagyobbaknak közvetlen a sátán parancsol.     Vannak: -         viperához hasonlóak,   /Kígyók, viperák fajzata! Hogy is kerülhetnétek el a kárhozat büntetését? Mt 23.33/ -         kígyó testűek, -         patkányszerűek, -         szárnyas barnamedve formájú, agyaras szőrös pofájú, denevérfejű szörnyeteg, mélyen ülő szemekkel -         majomszerű, aprófejű, hegyes arcúak.   Feladataik sokfélék, lehetnek   -         kísértők -         csaló és hitető szellemek -         megtévesztők, ámítók, -         megláncoló és pokolba kísérők / tompa sárgás fényük van /, -         kínoztatásokat végrehajtók, -         betegségeket keltő ördögök.            A kísértő szellemek /bármilyen alakot képesek felvenni!/ leggyakoribb eszközei:   -         boszorkányság, -         mágia, -         hamis vallások, kultuszok, -         testi elbűvölők, -         igazak szívébe kételyt ültetők, -         a legjobb hívek életét megkeserítők, ha tudnák el is pusztítanák őket.            Időnként a Tűz tava söpör végig a poklon hurrikánszerű széllel. A lelkek égve égnek tőle, de nem pusztulnak bele.     „ A valóban bölcsek ma döntik el kit fognak szolgálni…Bölccsé lesztek, ha megnyitjátok fületeket, és Rám hallgattok. Gyermekem, az én nevemben el kell futnia a gonosznak. Öltözd fel Isten teljes fegyverzetét, hogy megállhass ama gonosz napon, és mindent megcselekedve megállhass!”- mondja Jézus.            Kathryn látta, hogy amikor az emberek imádkoztak és hittek Istenben, a gonosz erők elpusztultak, de amikor hitetlenség támadt, a gonosz erők elkezdtek felülkerekedni. Egy angyal hangos szóval így szólt: „Ó, Uram, néped hite gyenge. Hinniük kell ahhoz, hogy megszabadítsd őket a sátán hordáitól. Uram, könyörülj a megváltás örökösein!”…          A mindenható hangja így válaszolt:   „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, de az Úr hűséges és megerősít benneteket.”…            Az Úr így szólt:   „Minden lehetséges annak, aki hisz… Ha az én népem kiáll az igazságért, és a jó harcot megharcolja, akkor Pünkösd napjához hasonló csodálatos dolgok történnek.”…              És leveszi e hegyről a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. Iz 25.7   Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt. Iz 25.8     A Földön békességet láttam, mivel végül minden Isten lábai alá vettetett.       A népszerű elgondolás szerint a pokol a bűnös ‘halhatatlan lelkek’ számára fenntartott büntetés helye, ahová rögtön a haláluk után kerülnek, vagy a gyötrelem helye azok számára, akik az ítéletkor el lettek utasítva. Meggyőződésünk, hogy a Biblia azt tanítja, hogy a pokol a sírgödör, ahová kerül minden ember halálakor. Az eredeti héber kifejezésnek, ‘se’ól’ amely pokolnak van fordítva, jelentése a sír vagy ‘fedett hely’. Szimbolikusan a holtak hazája, ahonnan nincs visszatérés (Jób 10:21). Több példa van arra, amikor az eredeti szöveg se’ól szava gödörnek van fordítva. A Biblia néhány modern verziója ritkán használja a pokol szót, úgy fordítja sokkal pontosabb formában, hogy gödör. Néhány példa arra, amikor a se’ól szó gödörnek van fordítva, megtorpedózhatja a népszerű elképzelést a poklot illetően, miszerint az a bűnösök számára fenntartott örök tűz vagy büntetés helye: - "a bűnösök...tűnjenek el a holtak hazájában" (se’ól)!" (Zsolt.31:17)) - nem fognak a nagy fájdalomtól üvölteni. - "Isten engem kivált a holtak hazájából" (se’ól) (Zsolt.49:15)) - Dávid léleke vagy teste fel lesz támasztva a gödörből vagy pokolból. "..mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában"(ApCsel 2:27). A hiedelem, hogy a pokol a bűntetés helye, ahonnan a bűnösök nem tudnak kiszabadulni, teljesen összeegyeztethetetlen ezzel, az igaz ember a pokolba tud menni (gödörbe), és ki is tud jönni onnan. Hós.13:14 megerősíti ezt: "Kiváltom őket (Isten embereit) a holtak hazájából (a se’ólból), megváltom őket a haláltól". Ez idézve van az 1Kor.15:55-ben, ahol a feltámadásra vonatkozik Krisztus visszatérésekor. Ehhez hasonlóan a második eljövetelről szóló látomásban is azt olvassuk, hogy (Ld.5.5 Tanulmány) "a Halál és Pokol is kiadták a náluk levő halottakat" (Jel.20:13). Figyeljük meg a párhuzamot a halál, azaz gödör és pokol között (Ld. még Zsolt.6:5). Anna szavai az 1Sám.2:6-ban teljesen világosak: "Az Úr megöl, és megelevenít (a feltámadás által), sírba (se’ólba) visz, és felhoz onnét". Mivel a pokol maga a gödör, várható, hogy az igazságosak ki lesznek mentve belőle az örök életre való feltámadásuk által. Teljesen lehetséges a ‘pokolba’ vagy a gödörbe jutni, és később elhagyni a feltámadás által. A legjelentősebb példa Jézusé, aki "nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást" (ApCsel.2:31), mivel fel lett támasztva. Figyelemreméltó a párhuzam Krisztus személye és teste között. Az, hogy a teste "nem marad a halottak birodalmában" magában foglalja, hogy egy ideig ott volt, azaz három napig, amíg a teste a sírgödörben volt. Hogy Krisztus a pokolba ment, elegendő bizonysága annak, hogy az nem kizárólag egy olyan hely, ahova csak a bűnösök juthatnak. Mind jó és rossz emberek a pokolba, azaz a gödörbe jutnak. Jézusnak "A bűnösök közt adtak sírt" (Ézs.53:9). Más példák is vannak arra, amikor az igaz emberek a pokolba ill. gödörbe kerültek. Jákób így siránkozott: "Gyászolva megyek el fiamhoz (Józsefhez) a halottak hazájába", (1Móz.37:35). Isten egyik alapelve, hogy a bűn büntetése a halál (Róm.6:23; 8:13; Jak.1:15). Előzőleg bemutattuk, hogy a halál a teljes öntudatlanság állapota. A bűn teljes megsemmisülést eredményez, nem pedig egy örökké tartó gyötrelmet (Mt.21:41; 22:7; Mk.12:9; Jak.4:12), ez oly bizonyos, mintahogy az emberek el voltak pusztítva Vízözön által (Lk.17:27,29), vagy ahogyan az izráeliták elvesztek a pusztában (1Kor.10:10). Mindezeken az alkalmakkor a bűnösök elpusztultak, nem pedig örökké tartó kínokban szenvednek. Lehetetlen tehát, hogy a bűnösök büntetése egy örökké tartó öntudatos gyötrelem és szenvedés. Azt is láthattuk, hogy Isten nem rója fel a bűnt - ill. számítja be nekünk - ha nem ismerjük az Ő igéjét (Róm.5:13). Akik ebben az állapotban vannak halottak maradnak. Akik ismerték Isten akaratát fel lesznek támasztva és megítélve Krisztus visszatérésekor. Ha bűnösöknek találtatnak a büntetés, amit kapni fognak az a halál, mert ez a bűn zsoldja, ítélete. Miután Krisztus ítélőszéke elé kerülnek, büntetést kapnak, ismét meghalnak és örökké halottak maradnak. Ez a "második halál", amelyről a Jel.2:11 és 20:6 beszélnek. Ezek az emberek egyszer már meghaltak, a halál teljes öntudatlan állapotában voltak. Fel lesznek támasztva és megítélve Krisztus visszatérésekor és megbüntetve egy második halállal, amely az első halálhoz hasonlóan teljes öntudatlansággal jár. Ez örökké fog tartani. Ebben az értelemben tart örökké a bűn büntetése, ennek a halálnak nem lesz vége. Mindörökre holtnak maradni egy örökké tartó büntetés. Az 5Móz.11:4 egy példa, ahol ez a kifejezés van használva. Leírja a fáraó seregének Isten általi elpusztítását a Vörös-tengernél, mint örökké tartó, mindmáig érvényes pusztulást, amely által ez a konkrét hadsereg soha többé nem zaklathatja Izráelt, "rájuk (árasztotta) a Vörös-tenger vizét... (el)veszítette... őket az Úr mindmáig". Még az Ószövetség idejének a kezdetén is a hívők tisztában voltak azzal, hogy lesz egy feltámadás az utolsó napon, amely után a felelősséggel tartozó bűnösök visszatérnek a sírba. Jób21:30-32 nagyon egyértelmű: "a veszedelem napját Isten a gonoszoknak tartogatja, és a harag napja felé viszi őket... Ha kiviszik a temetőbe sírdombja fölött őrködnek". A Krisztus visszatéréséről és ítéletéről szóló példabeszédek egyike úgy beszél a bűnösökről, mint akiket ‘levágnak’ Krisztus előtt (Lk.19:27). Ez nehezen egyeztethető össze azzal az elképzeléssel, hogy a bűnösök örökké fognak létezni öntudatos állapotban, folyamatosan gyötörve. Ez mindenképpen egy kissé értelmetlen büntetés lenne - örökös kín 70 éves halottak számára. Isten nem leli kedvét abban, hogy megbüntesse a bűnösöket, következésképpen Ő nem fog kiróni örökké tartó büntetést (Ez.18:23,32; 33:11; vö. 2Pt.3:9). Az apostatált kereszténység gyakran hozza összefüggésbe a poklot a bűntetés és gyötrelem elképzelésével. Ez éles ellentétben van a Biblia tanításával a pokolról (sírgödörről). "Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk" (Zsolt.49:15), ez magában foglalja, hogy a halál birodalma a békés feledés helye. Annak ellenére, hogy Krisztus teste a halottak birodalmában volt három napig, nem szenvedett elmúlást (ApCsel.2:31). Ez lehetetlen lenne, ha a holtak birodalma égő tűz színhelye lenne. Ezék.32:26-30 a körüllakó nemzetek hatalmas harcosairól beszél, akik békében nyugszanak sírjukban: "Ott van Mesek Tubal, egész tömegük körös-körül a sírokban... fegyverzetükkel együtt szálltak le a holtak hazájába, és kardjukat a fejük alá tették... fekszenek... a sírba leszállókkal együtt". Utal a harcosok temetkezési szokásaira, amely a fegyverükkel és a kard fej alá tételével történt. Ez továbbá a pokol leírása, ami maga a sírgödör. Ezek a harcos férfiak még mindig a pokolban fekszenek (azaz sírgödrükben), nehezen támaszthatná alá azt az elképzelést, hogy a pokol égő tűz helye. Fizikai eszközök (fegyver) ugyanabba a ‘pokolba’ kerülnek, ahová az emberek, kétségtelen, hogy a pokol nem a lélekek gyötrésének arénája. Péter ennélfogva mondhatta egy bűnös embernek, hogy "vesszen el a pénzed veled együtt" (ApCsel.8:20). Jónás tapasztalatai ennek szintén ellentmondanak. Mikor élve nyelte le egy hatalmas hal, "Jónás imádkozott Istenéhez, az Úrhoz a hal gyomrában. Ezt mondta: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam... A halál torkából kiáltottam segítségért" (Jón.2:2,3). Párhuzamba hozza a "halál torkát" a haléval. A hal gyomra valóban egy ‘befedett hely’, amely az alapvető jelentése a pokolnak fordított ‘seol’ szónak. Nyilvánvalóan ez nem egy égő tűz helye volt, Jónás kijött a halál torkából, amikor a nagy hal kihányta őt. Mindez előre mutat Krisztus feltámadására a ‘halálból’ (a föld belsejéből) - Ld. Mt.12:40. SZIMBOLIKUS TÜZ A Biblia valóban gyakran használja az örökké tartó tűz jelképét azért, hogy rámutasson Isten haragjára a bűnnel szemben, melynek eredménye a bűnösök teljes megsemmisülése lesz a föld belsejében, egy gödörben. Sodoma az "örök tűz büntetését szenvedi" (Júd.7), azaz teljesen el lett pusztítva lakói bűnösségének köszönhetőleg. Ma ez a város romokban hever, a Holt-tenger alatt, ma semmi esetre sem emészti tűz, amely szükségszerű volna, ha az ‘örökké tartó tűzet’ szó szerint értelmezzük. Jeruzsálem hasonlómódon Isten haragjának örökké tartó tüzével volt fenyegetve, Izráel büneinek köszönhetőleg: "akkor olthatatlan tüzet gyújtok kapuiban, amely megemészti Jeruzsálem palotáit!" (Jer.17:27). Jeruzsálem az eljövendő Ország megjövendőlt fővárosa (Ézs.2:2-4; Zsolt.48:2), Isten nem úgy gondolta, hogy mi ezt szó szerint értelmezzük. Jeruzsálem hatalmas házait felgyújtották (2Kir.25:9), de ez a tűz nem maradt meg örökké. Hasonlóan, Isten megbüntette Edóm földjét tűzzel, amely "Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, folyton gomolyog a füstje. Nemzedékeken át pusztán marad... Pelikán és bölömbika veszi birtokba... Palotáit gaz veri fel" (Ézs.34:9-15). Növények és állatok fognak Edóm romjain élni, az el nem alvó tűz kifejezésének Isten haragjára kell, hogy utaljon, és a hely Általa való teljes megsemmisítésére, inkább mint ennek a szó szerinti megvalósulására. A héber és görög "örökké tartónak" fordított kifejezések pontos jelentése "a korszakra". Ez néha szó szerinti végre vonatkozik, például a Ország korszakának a végére, azonban nem mindig. Ézs.32:14,15 egy példa erre: "a várhegy és a bástya barlang lesz mindörökre... végül kiárad ránk a lélek a magasból". Ez egy út ahhoz, hogy megérthessük az ‘örökös voltát’ az ‘örökké tartó tűznek’. Újra és újra Isten haragja Jeruzsálem és Izráel vétkei miatt, tűzhöz van hasonlítva: "Lángoló haragom kiárad erre a szent helyre (Jeruzsálemre)... Égni fog, nem alszik ki" (Jer.7:20; más idevonatkozó példák Jer.sir. 4:11 és 2Kir.22:17). A tűz ezenkívül még asszociálva van Isten ítéletével a bűnre is, különösen Krisztus visszatérése kapcsán: "Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az az eljövendő nap" (Mal.3:19). Mikor a polyvát, vagy akár egy emberi testet tűz égeti, porrá lesz. Lehetetlen bármilyen szubsztancia, különösen az emberi test esetén, hogy örökké égjen szó szerinti értelemben. Az "örök tűz" kifejezése így nem vonatkozhat szó szerint örökké tartó büntetésre. A tűz nem éghet örökké, ha nincs semmi, amit égethetne. "A pokol belevettetett a tűz tavába" (Jel.20:14). Ebből nyilvánvaló, hogy a pokol nem egyenlő a "tűz tavával", ez a teljes megsemmisülést fejezi ki. Jelenések Könyve képletes ábrázolásai kinyilatkoztatják számunkra, hogy a halál teljesen megsemmisül, mivel a Millennium végén megszünik. Gyehenna Az Újszövetségben két görög szó létezik, melyeket egyaránt pokolnak fordítottak. ‘Hádes’ megfelel a héber ‘se’ól’ szónak, amit már kifejtettünk. ‘Gyehenna’ a szeméttelep neve, amely Jeruzsálemen kívül volt, ahol a város hulladékját égették el. Az ilyen szeméttelepek több fejlődő országra jellemzőek ma is (pl. Füst-hegy Manilánál). Mint eredeti főnévnek - azaz neve egy aktuális helynek - célszerűbb lett volna, ha lefordítatlanul, mint "Gyehenna" marad, a pokol szó helyett. ‘Gyehenna’ az arámi megfelelője a héber ‘Ge-ben-Hinnon’ szónak (Józs.15:8), Krisztus idejében is szeméttelep volt. A bűnözők holttesteit égették el ott az állandóan égő tüzőn, így vált a Gyehenna a teljes megsemmisülés, pusztulás szimbólumává. Azok, amik a tűzre voltak dobva, nem maradtak ott örökre - a testek porrá lettek. "Mert a mi Istenünk emésztő tűz (lesz)" (Zsid.12:29) az Ítélet napján, az Ő haragjának tüze meg fogja emészteni a bűnösöket, és azok megsemmisülnek, mintsem életben hagyja őket ebben a helyzetükben. Isten előző ítéleteinek idején, amikor saját népét, Izráelt büntette meg a babiloniak keze által, a Gyehenna telítve volt a bűnösök holttesteivel, Isten embereinek a holttestei között (Jer.7:32,33). Az Úr Jézus az Ő mesteri útján hozta össze mindezeket az ószövetségi eszméket az ő kifejezésének, a ‘Gyehennának’ a használata által. Gyakran mondta, hogy akik el lesznek utasítva az Ítélőszék előtt az ő visszatérésekor, a Gyehennára mennek (azaz pokolba), a tűzre, amely soha nem alszik ki, "ahol férgük nem pusztul el" (Mk.9:43,44). A Gyehenna szónak a zsidókban a test teljes megsemmisülését kellett, hogy az eszükbe juttassa, láttuk, hogy az örök tűz egy kifejezés, amely Isten bűnnel szembeni haragját fejezi ki és a bűnösök örök megsemmisülését a halál által.. Az utalás, hogy "ahol férgük nem pusztul el" bizonyos, hogy szintén a teljes megsemmisülést fejezi ki - elképzelhetetlen, hogy léteznek szó szerinti férgek, amelyek soha nem fognak elpusztulni. A tény, hogy a Gyehenna az előző korok büntetéseinek volt a szinhelye, ahova egyaránt kerültek a bűnösök és Isten emberei, további bizonysága Krisztus jelképes találó kifejezésének.     Erre a kérdésre a Biblia tekintélye alapján válaszolhatunk, mert a Biblia bizonyosan állítja, hogy létezik egy nagyon is valóságos és nagyon is rettenetes hely - a büntetés helye - azok számára, akik Krisztust kizárják az életükbõl. Szomorú, hogy olyan gyakran halljuk az embereket könnyelmûen beszélni a pokolról. Sokak számára ez egy olyan dolog, amivel viccelni lehet, mások szitkozódásra használják e szót. A pokol létezésének valóságosságát a Biblia számtalan helyen állítja. Az Úr Jézus Krisztusnak több mondanivalója van a pokolról, mint bárki másnak. Õ az a tanító, akiben leginkább megbízhatunk; teljes szavahihetõségét alátámasztja bûntelen élete, csodálatos szolgálata és az üres sír, amely nem tarthatta Õt fogva. Jézus Krisztust gyakran úgy emlegetik mint "kedves, szelíd Jézus", de ez a meghatározás nehezen egyeztethetõ össze azzal a nyelvhasználattal, amit a Márk evangéliuma 9. részében találunk, ahol a pokol létezésérõl és valóságáról beszél. A következõ kemény állításokat olvassuk: "Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tûzre, (ahol férgük nem pusztul el és a tûz nem alszik el.) És ha az egyik lábad botránkoztat meg téged, vágd le; mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mintha két lábbal vetnek a gyehennára, (ahol férgük nem pusztul el és a tûz nem alszik el.) És ha az egyik szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára, ahol férgük nem pusztul el és a tûz nem alszik el."     Márk 9,43-48 Egy másik helyen Jézus Krisztus a farizeusokat és írástudókat "kígyók, viperák fajzatának" nevezi, és inti õket: "Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettõl?" - (Máté 23,33). Ezek meglehetõsen erõs kifejezések az Úr Jézus részérõl. Õ nyíltan, kertelés nélkül beszél a pokolról, és leírja milyen az. Ha valaki a pokol létezését és valóságát tagadja, tulajdonképpen a Biblia tekintélyét és az Úr Jézus tekintélyét kérdõjelezi meg. A keresztyén hit egy teljes egészet alkot, ha egy ponton megtámadjuk, az egész tanítás sebezhetõvé válik. Az egész egy csodálatos logikai egységet képez. Ha Jézus Krisztus Isten Fia, ha Õ az örökkévalóságból jött le a mi idõbeliségünkbe, a mennybõl jött le a mi világunkba, meghalt és feltámadt a halálból - akkor bármi, amit mondott, bármely témával kapcsolatosan, méltó arra, hogy meghallgassuk, odafigyeljünk rá, és feltétel nélkül elfogadjuk. Tehát az emberek, akiknek a pokol létezésének és valóságának elfogadása nehézséget okoz, néha nem veszik észre, hogy a valódi probléma számukra az Úr Jézus Krisztus  személye: ki Õ, és miért jött a világba.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés