I. FEJEZET

Általános leírás

Mielőtt hozzáfognánk az asztrális test és az azzal kapcsolatos jelenségek részletes tanulmányozásához, hasznos lehet, ha előbb röviden körvonalazzuk a tanuló előtt azt a területet, amelyet ismertetni szándékozunk, hogy így megfelelő távlati képet nyújtsunk az egész tárgyról és nagyszámú részének viszonylagos kapcsolatairól.

Röviden, az ember asztrális teste olyan tudathordozó eszköz, amely a tisztánlátó számára hasonlít a fizikai testhez, amelyet ragyogó színű aura vesz körül, és amely a fizikai anyagnál finomabb típusú anyagból áll. Az érzések, a szenvedélyek, a vágyak és indulatok fejeződnek ki benne, és hídként vagy közvetítőként működik a fizikai agy és az elme között. Az utóbbi egy még magasabb tudathordozó eszközben – a mentális testben – működik.

Miközben minden ember rendelkezik asztrális testtel és használja is azt, viszonylag kevesen vannak tudatában létezésének, vagy képesek irányítani és benne teljes tudatossággal működni. Nagyon sok ember esetében alig több kezdetleges asztrális anyag-tömegnél, amelynek mozgása és tevékenysége kevéssé áll magának az embernek – az Én-nek – az irányítása alatt. Másoknál viszont az asztrális test jól kifejlődött és teljesen szervezett tudathordozó eszköz, amelynek megvan a saját élete, és amely tulajdonosának sok és hasznos képességet biztosít.

A fizikai test alvása alatt egy fejletlen ember az aránylag kezdetleges asztrális testében álomszerű, homályos életet él, amikor pedig fizikai testében újra felébred, egyáltalán nem, vagy csak alig emlékezik áloméletére.

Egy fejlett embernél viszont, mialatt a fizikai test álomba merül, az asztrális testben tevékeny, érdekes és hasznos élet zajlik, és annak emlékezetét bizonyos körülmények között le lehet hozni a fizikai agyba. Az ilyen ember élete megszűnik a tudat-nappalok és feledés-éjszakák sorozata lenni, ehelyett a megszakítás nélküli tudatosság folytonos életévé válik, amely a fizikai és asztrális világok vagy síkok között váltakozik.

Az egyik legelső dolog, amit az ember az asztrális testében megtanul, az abban való utazgatás, mivel az asztrális test képes nagy sebességgel mozogni, és az alvó fizikai testtől nagy távolságokra eljutni. E jelenség megértése nagyon sok úgynevezett „okkult” jelenségre vet fényt, mint amilyenek a különböző látomások, a fizikailag sohasem látott helyszínek ismerete, stb.

Miután az asztrális test az érzések és érzelmek eszköze, felépítésének és működésmódjának megértése nagyon hasznos az emberi lélek különböző aspektusainak megismerésében, mind egyénileg, mind egyetemlegesen tekintve azt, és egyúttal egyszerű magyarázatot is ad a modern pszichoanalízis által feltárt sok jelenség mechanizmusáról.

Az asztrális test szerkezetének, természetének, lehetőségeinek és korlátainak világos megértése lényeges annak az életnek a megértéséhez, amelybe az ember fizikai halála után lép át. A számtalan vallás követői által hitt sokféle „mennyország”, „pokol”, és purgatóriumi lét nyilvánvalóan mind a maga helyére kerül, és érthetővé válik, amint megértjük az asztrális test és az asztrális világ természetét.

Az asztrális test tanulmányozása segítségünkre lesz a szeánsz-szobák sok jelenségének, betegségek bizonyos pszichikai vagy nem-fizikai gyógymódjainak megértésénél is. Akiket érdekel, hogy mit értünk negyedik dimenzió alatt, szintén sok, a matematika és a geometria segítségével megfogalmazott elmélet igazolását fogják megtalálni az asztrális világ jelenségeinek tanulmányozása során, ahogyan azokat a megfigyelőik leírták.

Az ember asztrális testének tanulmányozása ilyen módon messzire visz bennünket, és rendkívül kibővíti a kizárólag a fizikai világra és csak a fizikai érzékekre alapozott életfelfogást. Amint haladunk előre, látni fogjuk, hogy a fizikai érzékek, bármilyen felbecsülhetetlenek legyenek is, semmiképpen sem jelentik annak határát, amire az embert a tudathordozói meg tudják tanítani azokról a világokról, amelyekben él. Az asztrális képességek felébredése funkcionális tevékenységükre egy új világot tár fel a régin belül, amikor pedig az ember képessé válik helyesen olvasni ezen új világ jelentését, a saját életével és az egész természettel kapcsolatban olyan széleskörű rálátásra tesz szert, ahonnan feltárulnak az emberben rejtve levő, szinte korlátlan lehetőségek. Ebből előbb vagy utóbb, de elkerülhetetlenül megszületik a sugallat, majd később a megingathatatlan elhatározás, hogy uralja ezeket a világokat és önmagát is, hogy közelebb jusson földi rendeltetéséhez, és értelmes munkatársává váljon annak, amit találóan a fejlődés Legfelsőbb Akaratának neveznek.

Most pedig áttérünk az asztrális test és a vele kapcsolatos nagyszámú asztrális jelenség részletes tanulmányozására.

II. FEJEZET

Az asztrális test összetétele és szerkezete

Az asztrális anyag hét finomsági fokozatban vagy halmazállapotban létezik, ami megfelel a fizikai anyag hét osztályának, amelyek a szilárd, folyékony, légnemű, éterikus, éter feletti, szubatomi és atomi. Ezen asztrális halmazállapotok jelzésére viszont még nem vezettek be elnevezéseket, és általában vagy a fokozat, illetve az alsík sorszámával szokták leírni úgy, hogy a legfinomabb az 1., a legdurvább pedig a 7., vagy a megfelelő fizikai halmazállapotok neveivel. Így például beszélünk asztrális szilárd anyagról, ami a hetedik vagy legalsó változatot jelenti, asztrális éteri anyagról, amely a legfinomabbtól számítva a negyedik, és így tovább.

Mivel az asztrális sokkal finomabb, mint a fizikai, áthatja azt. Ennélfogva minden fizikai atom egy asztrális anyagból álló tengerben úszik, amely körülveszi, és a fizikai anyagban levő minden hézagot kitölt. Természetesen jól ismert dolog, hogy két atom még a legkeményebb anyagban sem érintkezik egymással, és két egymás melletti atom közötti tér a valóságban nagyságrendekkel nagyobb, mint maguk az atomok. A hagyományos fizika tudománya már régen feltételezi a minden ismert anyagot – a legsűrűbb szilárdtól kezdve a legritkább gázig – átható étert, és ahogyan ez az éter teljesen szabadon mozog a legsűrűbb anyag részecskéi között, ugyanígy hatja át az asztrális anyag az étert, és mozog tökéletesen szabadon annak részecskéi között. Így egy asztrális világban élő lény elfoglalhatja ugyanazt a térrészt, amelyet egy fizikai világban élő lény elfoglal, noha egyiknek sincs tudomása a másikról, és semmilyen módon nem akadályozzák egymás szabad mozgását. A tanulmányozónak tisztában kell lennie ezzel az alapvető elmélettel, mert ennek világos felfogása nélkül lehetetlen megértenie az asztrális jelenségek nagy részét.

A kölcsönös áthatás elve teszi világossá azt, hogy a természet különböző birodalmai nem különülnek el egymástól a térben, hanem mindig itt léteznek körülöttünk, ezért érzékelésükhöz és vizsgálatukhoz nincs szükség térbeli mozgásra, csak arra, hogy megnyíljanak bennünk ezek az érzékek, amelyek segítségével észlelhetjük azokat.

Így tehát az asztrális világ vagy sík inkább a természet egy állapota, mint egyfajta helyszín.

Meg kell jegyeznünk, hogy a fizikai atomot nem lehet közvetlenül asztrális atomokra felbontani. Ha azt az erőt, amely a (megközelítőleg) 14 milliárdnyi „koilonban levő buborékot” egy végső fizikai atomban örvénylő mozgásra kényszeríti, akarat-erőfeszítéssel visszanyomjuk az asztrális sík küszöbén túlra, akkor az atom eltűnik, a „buborékok” pedig felszabadulnak. Ugyanez az erő, ami egy magasabb síkon működik, nem egyetlen asztrális atomon keresztül, hanem 49 ilyen atomból álló csoporton keresztül fejeződik ki.

Hasonló viszont létezik – amelyet a 49-es szám fejez ki – bármely két, egymással szomszédos természeti sík atomjai között: így egy asztrális atomban 49⁵, azaz 282 475 249 „buborék” van, egy mentálisban 49⁴ buborék, és így tovább.

Van okunk hinni, hogy az elektronok asztrális atomok. A fizikusok azt állítják, hogy a hidrogén kémiai atomja 700-1000 elektront tartalmaz. Az okkult kutatás azt állítja, hogy a hidrogén kémiai atomja 882 asztrális atomból áll. Ez lehet véletlen, azonban nem valószínű.

Meg kell jegyeznünk, hogy a végső fizikai atom kétféle, mégpedig nőnemű és hímnemű. A hímnemű atomba az erő az asztrális világból folyik bele, és azon keresztül a fizikai világba ömlik, a nőnemű atomba az erő a fizikai sík világából áramlik, és az atomon keresztül az asztrális világba folyik, így eltűnik a fizikai világból.

Az asztrális anyag különös pontossággal felel meg a fizikai anyagnak, amelyet áthat, és a fizikai anyag minden változata vonzza a neki megfelelő sűrűségű asztrális anyagot. Így a szilárd fizikai anyagot áthatja az, amit szilárd asztrális anyagnak nevezünk, a folyékony asztrális – vagyis a hatodik alsík anyaga – a folyékony fizikait, és ehhez hasonló a helyzet a gáznemű és a négy éterikus fokozatú anyaggal is, amelyek mindegyikét a neki megfelelő fokozatú asztrális anyag hatja át.

Ahogyan szükségszerű, hogy a fizikai testnek a maga összetételében tartalmaznia kell a fizikai anyagot annak minden halmazállapotában, tehát a szilárd, folyékony, légnemű és éterikus állapotban, éppen olyan elkerülhetetlenül tartalmaznia kell az asztrális testnek is mind a hét asztrális alsík anyagának részecskéit, bár az arányuk természetesen nagymértékben különböző lehet.

Mivel az ember asztrális teste mind a hét fokozatú anyagot tartalmazza, így lehetséges, hogy a vágy mindenféle változatát a legalacsonyabbtól a legmagasabb rendűig a legteljesebb mértékben megtapasztalja.

Az asztrális anyag sajátos válaszadási típusa az, amely képessé teszi, hogy az asztrális anyag olyan burokként szolgáljon, amelyben az Én érzékelési tapasztalatokra tehet szert.

Az asztrális sík közönséges anyagán kívül – amit a harmadik elementál-birodalomként vagy egyszerűen az asztrális sík elementál-eszenciájaként ismerünk – ugyancsak nagy mennyiségben lép be az ember asztrális testének összetételébe és formálja ki azt, amit „vágy-elementálnak” nevezünk, és amivel a későbbi fejezetekben bővebben fogunk foglalkozni.

Az asztrális elementál-eszencia az asztrális sík hat alsóbb alsíkjának anyagából áll, amelyet a Háromság Második Személyéből származó Második Kiáradás éltet. A legmagasabb vagy atomi alsík asztrális anyagát – amit ugyanaz éltet – monádi eszenciaként ismerjük.

Egy fejletlen emberben az asztrális test felhőszerű, lazán szervezett, bizonytalanul körvonalazott asztrális anyagból áll, amelyben főként az alacsonyabb anyagfokozatok az uralkodók, durva, sötétszínű és sűrű – gyakran olyan sűrű, hogy a fizikai test körvonalai szinte elvesznek benne –, ezért alkalmas rá, hogy azokra az ingerekre válaszoljon, amelyek szenvedélyekkel és erős vágyakkal kapcsolatosak. Nagyságát tekintve minden irányban 25-30 cm-nyire terjed a fizikai testen túl.

Egy átlagos erkölcsű és értelmű emberben az asztrális test már jóval nagyobb, és a test minden oldalán mintegy 45 cm-nyire terjed ki, anyaga finomabb minőségű és kiegyensúlyozottabb, a ritkább anyagfajták jelenléte az egész testnek bizonyos fényt kölcsönöz, a körvonalai pedig tiszták és határozottak.

Egy spirituálisan fejlett ember esetében az asztrális test még nagyobb méretű, és az asztrális anyag valamennyi fokozatának legfinomabb részecskéiből épül fel, amelyben a magasabb rendűek vannak túlsúlyban.

Az asztrális testek színeiről olyan sokat kell beszélnünk, hogy ennek a témának egy külön fejezetet szentelünk. Itt azonban annyit mégis elmondhatunk, hogy a fejletlen típusokban a színek durvák és zavarosak, és ahogyan az ember érzelmi, értelmi és spirituális tekintetben fejlődik, a színek egyre inkább fénylőkké válnak. A középkori alkimistáktól származó „asztrális” elnevezés „csillogót” jelent, amivel az asztrális anyag ragyogó megjelenését akarták jelezni.

Amint azt már mondtuk, az ember asztrális teste nemcsak áthatja a fizikai testet, hanem minden irányban terjedve felhőszerűen körül is veszi azt.

Az asztrális test azon részét, amely a fizikai test határain túlterjed, általában asztrális „aurának” nevezzük.

Az erős érzelem nagy aurát jelent. Megemlíthetjük itt, hogy az aura megnövekedett mérete a beavatás előfeltétele, és megláthatók benne a beavatáshoz szükséges „tulajdonságok”. Az aura természetes módon minden beavatással növekszik. Azt mondják, hogy Buddha aurája három mérföld sugarú volt.

Mivel a fizikai test anyaga nagyon erősen vonzza az asztrális test anyagát, ezért az asztrális részecskék túlnyomó része (mintegy 99%-a) a fizikai test határain belül tömörül össze, és csak a fennmaradó 1% tölti ki a tojás alakú aura többi részét és alakítja ki az aurát.

Így az asztrális test központi része pontosan a fizikai test formáját ölti fel, valójában nagyon szilárd és határozott, és elég tisztán megkülönböztethető a környező aurától. Általában a fizikai test asztrális hasonmásának nevezik. Az asztrális test azonban csak a külső forma tekintetében felel meg pontosan a fizikai testnek, és ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a különböző szervek működésében bármilyen hasonlóság lenne, amint ezt majd bővebben a „Csakrák” című fejezetben látni fogjuk.

Nemcsak az ember fizikai testének, hanem minden fizikai dolognak megvan a maga megfelelő és vele állandóan társult asztrális anyagú állapota, amelyet nem lehet tőle elválasztani másképp, csak okkult erő jelentős kifejtésével, és még akkor is csak addig az ideig lehet elválasztva tartani, amíg az erőt határozottan ebből a célból alkalmazzák. Más szavakkal, minden fizikai tárgynak megvan a maga asztrális hasonmása. Mivel azonban az asztrális részecskék egymás között állandóan, a fizikai folyadék részecskéihez hasonló könnyedséggel mozognak, ezért nincs állandó összekapcsolódás egy adott fizikai részecske és azon asztrális anyagú mennyiség között, amely egy adott pillanatban annak asztrális hasonmásaként jelenik meg.

Általában egy tárgy asztrális része némileg a fizikai részen túlra is kiterjed, így a fémeket, köveket stb. asztrális aurával körülvéve látjuk.

Ha az ember fizikai testének valamely részét eltávolítjuk, pl. műtéti amputációval, az élő asztrális anyag összetartozása sokkal erősebb, mint a levágott fizikai részhez való vonzódása. Ennek következtében egy végtag asztrális hasonmását a levágott fizikai testrésszel együtt nem lehet elvinni. Minthogy az asztrális anyag megőrzi az adott egyedi formát, a továbbiakban is megtartja eredeti alakját, de rövidesen vissza fogja húzni a megcsonkított forma határai közé. Ugyanez a jelenség játszódik le akkor, ha egy fának levágják az egyik ágát.

Egy lélek nélküli testnél viszont – mondjuk egy széknél vagy egy mosdótálnál – nincs meg ugyanez a fajta egyedi élet, ami fenn tudja tartani az összetartozást. Ennek következtében, ha egy fizikai tárgy eltörik, asztrális hasonmása szintén darabokra esik.

A finomság szempontjából rendezett hét anyagfokozaton kívül létezik egy teljesen eltérő asztrális anyag-osztályozás is, mégpedig annak típusa szerint. A teozófiai irodalomban a finomsági fokokat általában vízszintes felosztással, míg a típust függőleges felosztással jelzik. A típusok, amelyekből hét létezik, olyan tökéletesen összekeverednek, mint a légkör alkotóelemei, és minden egyes asztrális testben van anyag mind a hét típusból, az ezek közötti arány mutatja az ember beállítottságát, hogy áhítatos-e vagy filozofikus, művészies-e vagy tudományos, gyakorlatias-e vagy misztikus.

Földünk és a fizikai bolygók asztrális részei, valamint Naprendszerünk tisztán asztrális bolygói együttesen alkotják a Nap-Logosz asztrális testét, ami azt mutatja, hogy a régi panteisztikus felfogás igaz volt.

Hasonlóképpen az asztrális anyag hét típusának mindegyikét bizonyos mértékben egészként tekinthetjük, egy-egy különálló tudathordozóként, és úgy is elképzelhetjük, mint egy alsóbb szintű istenség vagy isteni hivatalnok asztrális testét, aki ugyanakkor az Istenség egyik aspektusa, egyfajta benne lévő ideg- vagy erőközpont. Ennélfogva ezen alsóbb szintű istenségben megjelenő leghalványabb gondolat, mozdulat vagy bármilyen változás valamilyen módon azonnal visszatükröződik az összes megfelelő típusú anyagban. Ilyen pszichikai változások periodikusan fordulnak elő, talán a fizikai síkbeli ki- és belélegzésnek, vagy a szívünk dobogásának felelnek meg.

Megfigyelték, hogy a fizikai bolygók mozgása szolgáltatja a kulcsot az e változásokból eredő hatások működéséhez; ez az asztrológia tudományának alapja. Ebből következik az is, hogy minden ilyen változásnak bizonyos mértékben minden emberre kell hatnia, olyan arányban, ami megfelel azon anyagtípus mennyiségének, amely az asztrális testében van. Így az egyik változás az érzelmekre, vagy az értelemre, vagy mindkettőre hat, egy másik felerősítheti az idegességet és ingerlékenységet. Ez az arány az, amely minden emberben, állatban, növényben vagy ásványban meghatároz bizonyos alapvető jellegzetességeket, amelyek sohasem változnak. Ezeket néha az illető ismertetőjelének, színének vagy sugarának nevezzük.

Ezen érdekes gondolatmenet továbbkövetése meghaladná könyvünk célját, és így az olvasót a The Hidden Side of Things című könyv I. kötetének 43-48. oldalára utaljuk.³

Minden típusban hét altípus van, ami összesen 49 altípust jelent.

A típus vagy sugár a teljes bolygói rendszer⁴ alatt állandó marad, így egy „A” típusú elementál-eszencia „A” típusú ásványokat, növényeket és állatokat lelkesít meg és abból fognak kiemelkedni az ugyanezen típusú emberi lények is.

Az asztrális test lassan, de folyamatosan kopik, pontosan úgy, mint a fizikai, azonban az eltávozó részecskék pótlása táplálkozás és emésztés helyett a környező légkörből származókkal történik. Azonban az egyéniség érzése az újonnan belépő részecskéknek azonnal átadódik, és a minden egyes ember asztrális testében benne lévő elemi eszencia is kétségtelenül egyfajta lénynek érzi magát, és annak megfelelően cselekszik, amit saját érdekének tekint.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés