A halál sajnos mindannyiunk számára megadatik. Hogy mi történik velünk azután? A keresztények szerint a tisztítótűzbe, majd a mennyországba, rossz esetben a pokolba kerülünk. A materialisták gúnyosan ingatják a fejüket, szétrothadó testről, kukacokról, végleges pusztulásról beszélnek. A keleti vallások hívői viszont úgy tartják, lelkük újjászületik egy másik testben. Egyesek szerint növényben, állatban is újraszülethetünk, mások viszont ennyire azért nem "fanatikusak", és kizárólag arról mernek ábrándozni, hogy haláluk után ismét emberek lesznek.

Az ember, amióta csak rádöbbent arra, hogy halandó, kézzel-lábbal küzd ez ellen, és mindenféle mesékkel igyekszik nyugtatgatni magát, hogy mégse hal meg igazán, legfeljebb átalakul - mondják a szkeptikusok. Sigmund Freud - a pszichoanalízis atyja - például úgy vélekedik, hogy mindenféle vallás, amely a túlvilági léttel kecsegtet, bizonyos "össznépi neurózis". Én azok közé tartozom, akik (lelkük védelmére, neurózisból vagy sem) hiszem, hogy mint minden energia, az emberi lélek sem vész el, legfeljebb más megtestesülésben létezik tovább. Hogy reinkarnálódik-e vagy a mennybe jut, nos, fogalmam sincs. De nagyon szeretném megtudni.

Manapság bárki elmehet egy szakemberhez, aki különböző módszerekkel olyan tudatállapotba juttatja, hogy képes legyen kalandozni a fantáziái - vagy előző életei - között. Azért említem a fantáziálást, mert nem igazán bizonyítható, hogy a hipnózisban lévő ember, aki különböző látomásairól számol be, valóban egy előző életében kóborolt, vagy csupán színes fantáziája, lelki állapota, vágyai-szorongásai képekbe tömörült halmazából szemezgetett.



Bárhonnan nézzük is, rábukkanunk

De ha lelkünk legmélyére nézünk, valami mégis azt súgja, muszáj, hogy legyen valami a halál után (helyett). Muszáj, hogy folytatódjon, ne érjen véget, kezdődjön újra, még ha pocsék is volt az egész, és soha nem vehettük meg magunknak azt a helyes kis tévés, jacuzzis fürdőkádat, se a tűzpiros, nyitott Mercit. Hiszen a végességet felfogni az ember számára épp oly lehetetlen, mint a végtelent. Miklósi István természetgyógyász, ezoterikus gondolkodó így ír a reinkarnációról: "Az összes világvallás tartalmazza a reinkarnáció tanát. A hinduizmus és buddhizmus nyíltan, a másik három világvallás pedig burkoltan, a misztikus iskoláiban, tehát a judaizmus a Kabbalában, az iszlám a szufizmusban. A kereszténységen belül talán a Templomos Lovagrend volt a legismertebb titkos társaság, mely magáénak vallotta az újjászületések tanát. A keresztény egyház a második konstantinápolyi zsinaton 553-ban hozott rendelettel dekanonizálta a reinkarnációra vonatkozó részeket, de a Biblia szakértői mind az Ó-, mind az Újszövetségben találnak erre vonatkozó utalásokat, összesen mintegy két tucatnyit. A legismertebb közülük, amikor Jézus Keresztelő Szent Jánost Illés prófétával azonosítja. Felmerülhet a kérdés, hogyan lehetséges, hogy ebben a témában ennyire nagy az egyetértés a világvallások között, még ha az ötből három nem is akarja a széles tömegek "orrára kötni" a dolgot?"

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés