A párkeresés már huszonéves korban sem egyszerű, de bizonyos életkor fölött – azt gondolhatnánk – még nehezebbé válhat. Mi kell ahhoz, hogy megtaláljuk a partnerünket? És mire vágyik egy hatvanas férfi?

Az élet a legtöbb esetben nem annyira bonyolult, amennyire mi azzá tesszük. Egy olyan egyszerű kérdésre, hogy mit akar vajon egy, a hatvanas éveiben járó férfi, a válasz is nagyon egyszerű.

Lisa Copeland kanadai párkapcsolati tanácsadó szerint a hatvanas éveikben járó férfiak olyan nőkre vágynak, akik nem félnek megélni a nőiességüket, és hagyják a férfit férfinak lenni. Leírva egyszerű, de mit jelent ez valójában? Elsősorban azt, hogy nem kritizálják a párjukat, hanem pont ellenkezőleg: támogatják, bátorítják, mellette vannak.

A szakértő szerint nagy baj az, ha van egy szigorú elképzelésünk arról, milyennek kellene lennie a párunknak, de nem az alapján választunk, hanem át akarjuk alakítani azt, akivel éppen összehozott bennünket a sors. Ebből az következik, hogy ha nem felel meg az elvárásainknak (márpedig valószínűleg nem felel meg, ha csukott szemmel választottunk), akkor folyamatosan kritizálni fogjuk. Na, ez az, amitől a férfiak többsége menekül – és nem csak 60 éves kor felett.

Manapság sok kritika éri a nőket, hogy elférfiasodtak, hogy keményebbek lettek, hogy határozottabbak, megvan a véleményük mindenről, és tulajdonképpen nincs is szükségük a férfiakra. Elképzelhető, hogy anyagi szempontból valóban így van, de nem feledkezhetünk meg az együttélés adta pozitív energiákról sem. Sokkal kiegyensúlyozottabbak vagyunk, ha stabil a párkapcsolatunk, ha támaszkodhatunk valakire.

A férfiak és a nők számára is változik a világ, változnak a megszokott szerepek. Ne felejtsük el, hogy a tanulás folyamata sosem könnyű, de ahelyett, hogy feladnánk azt, amiért eddig küzdöttek a nők, váltsunk kommunikációs technikát. A nők óriási ereje abban van, hogy képesek egy közösséget irányítani, képesek együttműködésre késztetni a közösség tagjait. És egy közösség állhat két főből is, így érdemes a kommunikációs stratégiánkat úgy alakítani, hogy főnökösködés, parancsolgatás helyett kérünk a férfitől.

A nők többsége szereti az önállóságot, nem szereti, ha beleszólnak az életébe, a döntéseibe, de azért azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a DNS-ünkben kódolva van, hogy a férfiak biztonságot nyújtanak a számunkra. A férfiak ebből kifolyólag azt szeretik érezni, hogy a nőknek szükség van rájuk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindent feladunk, és az adott férfira támaszkodunk életünk végéig. Hanem azt, hogy ebben a szellemiségben működünk együtt, és működtetjük a párkapcsolatot.